Ma takarítottam. Jó egy hónapja alig nyúltam valamihez a lakásban. Elmosogatni a mosatlan halmazt kb. 40 perc volt, végignyalni a fürdőszobát, felmosni szintén annyi. Ezt halogatom ki tudja mióta?!

Hogy oda lennék a takarításért? Nem mondanám: a körömlakkomat rendszerint megmarja az ecetes tisztító, a szagát is utálom, de mégiscsak tisztaság szaga van és természetes. A rendet, azt szeretem. Nagyon is.

Megint takarítás közben jöttek a magyarázatok: mennyire összefügg nálam a külső- és a belső rend, a külső- és belső tisztaság. Most, hogy túl vagyok ezen a 2×40 percen, de igazából már közben is megjelentek a boldog érzéscsírák, hogy én irányítok. Ez jó. Ettől még inkább elkapott a hév és már a vécét is boldogabban vízkőtelenítettem.

De, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, amitől a 80%-ban szépen beállított inzulinrezisztens életem ismét a fekete fenekét tolja az orrom elé?

Mondd, hogy a vágyak nem válnak valóra.

…és olvass serényen tovább 🙂 

Szeptemberben megvágytam egy változást, úgy éreztem lassan lejár az időm az akkori munkahelyemen. Biztosan ismered az érzést, amikor minden rendben, de már tudod, hogy valaminek a vége közeledik és igazából készen is vagy rá, hogy elengedd. Egész halvány érzés volt ez szeptemberben, de megszületett. Nem kezdtem pánikszerű álláskeresésbe és önéletrajzírogatásba, mint tettem korábban számtalanszor, hanem egyszerűen azt gondoltam elegendő lesz valami pezsgés, új közeg, ahol hasonszőrűekkel találkozhatok. Így beiratkoztam Pongor-Juhász Attilához szív alapú marketinget tanulni és lázasan vetettem bele magam a blog megreformálásába – ez még mindig tart, ha továbbra is velem maradsz biztosan találkozol a kérdéseimmel a Neked írt leveleimben, hogy a blog kinézetében és funkcióiban olyan legyen, ami legjobban segíti az IR-eseket – úgy éreztem célba értem, ismét pezsgés van körülöttem, de a stabil környezet azért megvan. Hurrá! 🙂

Váltsak, vagy ne váltsak?

Ekkor jött egy telefonhívás, hogy esetleg lenne-e kedvem váltani.

Csípőből az volt a válaszom, hogy nem, dehogy, pontosan jó helyen vagyok. Azért egy beszélgetésre csak hajlottam. Így történt, hogy megkezdtem pályafutásom az új helyen január elejével.

Felmértem a helyzetet, és tudtam, hogy az étkezések eleinte neccesek lesznek. A terv az volt, hogy találok közel olyan helyet, ahol nekem való ételek is készülnek. Kisétkezésekre pedig viszek magammal elegendő mennyiséget.

Amit viszont nem vettem számításba:

(1.) A többiek közösen járnak ebédelni és én nagyon élvezem ezt a közösséget. Magyarán amennyit csak lehet ott akarok lenni. – Ezt azonnal üti a nekem való étel kártya.

(2.) Mint kiderült az ‘inkább bármit enni, mint egyáltalán nem enni’ elv alapján majdnem hiába megyek velük, mert nem eszem meg az adagokat. Szinte az étel felét minden alkalommal elhozom magammal dobozban. – Ez pedig tuti üti, az egyél eleget* elvet (a bejegyzés végén elmagyarázom ;-D), mert délutánra már meglehetősen fáradt vagyok. Persze a fél ebédem maradékát legtöbbször csak itthon jut eszembe megenni. Én balga! Gondolhatod, hogy ez az egyetlen mozzanat már önmagában is tönkrevágja a délután többi részét. Mire magamhoz térek, már túl is vagyunk a lefekvés idején.

(3.) Ezzel el is érkeztünk a 3. ponthoz: éjfél, fél 1 mire elalszom – normál esetben 10-kor már a pihi időszak van nálam és az alvásra ráhangolódó könyvolvasás, vagy Bullet Journal írása – így reggel 7- negyed 8 mire kinyitom a szemem, ami már tálcán nyújtja a nyomott napkezdést és a késői érkezést, amitől lelkiismertfurdalásom van. Még úgy is, hogy már az interjún megbeszéltük, a 8.00-ás érkezés nálam necces pont, reggelizni kell.

Reggel én ezt csinálom. - Alapesetben.

Jogosan kérdezed, hogy miért? Nem ez a normális nálam? Hát nem. Reggel szeretek olvasgatni, tornázni, meditálni, emiatt normális esetben 5-kor kelek. Valamint ilyenkor foglalkozom a bloggal is – nooormális esetben. Ilyenkor szokott pompásan indulni a napom. 

De ha az irányítás nem nálam van az életem jól kipróbált sarokpontjai tekintetében, akkor a teljesítményem visszaesik, mondhatnám arra a szintre ahonnan indultam, de ez nem lenne igaz. Inkább hozom a könyv szerinti példát, miszerint krízis helyzetekben (igen, egy tudatos munkahelyváltás is lehet ilyen, ahogy egy munkahely elvesztése, válás, haláleset, gyermekszületés stb. szintén) a gondosan megdolgozott kialakított, viselkedésformák és szokások visszaesnek a leggyengébb pontjukra, a legmélyebb zugukba. A mosatlan edények halmai alá.

Ettől megoldódik?!

A szerencse masnis ajándékdobozban érkezik (1)

Ki tehet ez ellen? Hát én. Hogyan? Úgy, hogy szépen, apró lépésekben visszaveszem a gyeplőt a kezembe. Például, felszámolom az önálló életre kelt mosatlankupacokat, végigsuvickolom a fürdőszobát, vagy rendet teszek a könyvespolcon… (valamelyik nap webinart tartottam és láttam, hogy a szín szerint sorba rendezett könyveim abszolút belelátszanak a kamerába. Nevettem magamban rendesen, hogy vajon aki ezt látja mit gondolhat?! :-DDD Kellene egy paraván, vagy mi…) 

Szerencsére ez az út is jól be van már járatva. Sok elemét nem csak megtanultam, hanem éltem is a mindennapjaim során. Azért remélem jól tudod, hogy a szerencsének ehhez vajmi kevés köze van.  Ez lenne az, amikor a jó szokásaimat, az életem kialakított rendszerét egyszercsak díszdobozban, korallszínű masnival átkötve a Klinikák metro megálló kijáratánál találom, jól láthatóan felcímkézve a nevemre. Na ez valóban szerencse lenne.

Az, hogy tudom mitől van energiám, jó kedvem, másokat is energiával ellátó életszemléletem, az meló. Durván sok meló.

Az energia és a jókedv, meló (1)

Nem is értem miért halogattam ezt a 2x40percnyi teendőt?! Talán mert lefoglalt a változáskezelés? Pontosan. Azt kérdezed, hogy ezzel, hogy erre ráláttam, most minden visszazökken-e a ‘normális’ kerékvágásba? Aligha.

Egy biztos, ebben az új környezetben kizárólag az életmódváltás során jól megtanult elemekből építhetem újra az ide is illeszkedő, jól működő inzulinrezisztens életmódom. Most újra tapasztalom milyen az, hogy elmondom valakinek miből is áll ez az egész, hogy milyen az új szabályok között betartani a sajátjaimat – a szervezetem szabályait.

*egyél eleget elv: ha nem eszed meg az előírt mennyiséget szénhidrátban, kalóriában a szervezeted rááll a hiánygazdálkodásra és annak ellenére, hogy keveset eszel észre fogod venni, hogy a zsírpárnák csak gyűlnek.

HACSAVECZ BEATRIX

Az oldal tulajdonosa

Megéltem az életmódváltás minden nehézségét (étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás,  gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb.). Majd a felismerést, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről. Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész eddig magamon kívül hittem a helyét.

Ha már elsajátítottad az alapokat, azonnal virít majd, ha valami nem stimmel és azt is fogod tudni, hogy pontosan mi az.

Ma már az időbeosztás, a célirányos tevékenységek, a fontossági sorrend meghatározása és betartása(!) szinte a véremmé vált.

Ha fontosnak tartod, hogy a saját elképzeléseid szerint, felelősséggel élj, úgy, ahogy Neked a legjobb, akkor itt a helyed!

Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.

Ma takarítottam. Jó egy hónapja alig nyúltam valamihez a lakásban. Elmosogatni a mosatlan halmazt kb. 40 perc volt, végignyalni a fürdőszobát, felmosni szintén annyi. Ezt halogatom ki tudja mióta?!

Hogy oda lennék a takarításért? Nem mondanám: a körömlakkomat rendszerint megmarja az ecetes tisztító, a szagát is utálom, de mégiscsak tisztaság szaga van és természetes. A rendet, azt szeretem. Nagyon is.

Megint takarítás közben jöttek a magyarázatok: mennyire összefügg nálam a külső- és a belső rend, a külső- és belső tisztaság. Most, hogy túl vagyok ezen a 2×40 percen, de igazából már közben is megjelentek a boldog érzéscsírák, hogy én irányítok. Ez jó. Ettől még inkább elkapott a hév és már a vécét is boldogabban vízkőtelenítettem.

De, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, amitől a 80%-ban szépen beállított inzulinrezisztens életem ismét a fekete fenekét tolja az orrom elé?

Mondd, hogy a vágyak nem válnak valóra.

…és olvass serényen tovább 🙂 

Szeptemberben megvágytam egy változást, úgy éreztem lassan lejár az időm az akkori munkahelyemen. Biztosan ismered az érzést, amikor minden rendben, de már tudod, hogy valaminek a vége közeledik és igazából készen is vagy rá, hogy elengedd. Egész halvány érzés volt ez szeptemberben, de megszületett. Nem kezdtem pánikszerű álláskeresésbe és önéletrajzírogatásba, mint tettem korábban számtalanszor, hanem egyszerűen azt gondoltam elegendő lesz valami pezsgés, új közeg, ahol hasonszőrűekkel találkozhatok. Így beiratkoztam Pongor-Juhász Attilához szív alapú marketinget tanulni és lázasan vetettem bele magam a blog megreformálásába – ez még mindig tart, ha továbbra is velem maradsz biztosan találkozol a kérdéseimmel a Neked írt leveleimben, hogy a blog kinézetében és funkcióiban olyan legyen, ami legjobban segíti az IR-eseket – úgy éreztem célba értem, ismét pezsgés van körülöttem, de a stabil környezet azért megvan. Hurrá! 🙂

Váltsak, vagy ne váltsak?

Ekkor jött egy telefonhívás, hogy esetleg lenne-e kedvem váltani.

Csípőből az volt a válaszom, hogy nem, dehogy, pontosan jó helyen vagyok. Azért egy beszélgetésre csak hajlottam. Így történt, hogy megkezdtem pályafutásom az új helyen január elejével.

Felmértem a helyzetet, és tudtam, hogy az étkezések eleinte neccesek lesznek. A terv az volt, hogy találok közel olyan helyet, ahol nekem való ételek is készülnek. Kisétkezésekre pedig viszek magammal elegendő mennyiséget.

Amit viszont nem vettem számításba:

(1.) A többiek közösen járnak ebédelni és én nagyon élvezem ezt a közösséget. Magyarán amennyit csak lehet ott akarok lenni. – Ezt azonnal üti a nekem való étel kártya.

(2.) Mint kiderült az ‘inkább bármit enni, mint egyáltalán nem enni’ elv alapján majdnem hiába megyek velük, mert nem eszem meg az adagokat. Szinte az étel felét minden alkalommal elhozom magammal dobozban. – Ez pedig tuti üti, az egyél eleget* elvet (a bejegyzés végén elmagyarázom ;-D), mert délutánra már meglehetősen fáradt vagyok. Persze a fél ebédem maradékát legtöbbször csak itthon jut eszembe megenni. Én balga! Gondolhatod, hogy ez az egyetlen mozzanat már önmagában is tönkrevágja a délután többi részét. Mire magamhoz térek, már túl is vagyunk a lefekvés idején.

(3.) Ezzel el is érkeztünk a 3. ponthoz: éjfél, fél 1 mire elalszom – normál esetben 10-kor már a pihi időszak van nálam és az alvásra ráhangolódó könyvolvasás, vagy Bullet Journal írása – így reggel 7- negyed 8 mire kinyitom a szemem, ami már tálcán nyújtja a nyomott napkezdést és a késői érkezést, amitől lelkiismertfurdalásom van. Még úgy is, hogy már az interjún megbeszéltük, a 8.00-ás érkezés nálam necces pont, reggelizni kell.

Reggel én ezt csinálom. - Alapesetben.

Jogosan kérdezed, hogy miért? Nem ez a normális nálam? Hát nem. Reggel szeretek olvasgatni, tornázni, meditálni, emiatt normális esetben 5-kor kelek. Valamint ilyenkor foglalkozom a bloggal is – nooormális esetben. Ilyenkor szokott pompásan indulni a napom. 

De ha az irányítás nem nálam van az életem jól kipróbált sarokpontjai tekintetében, akkor a teljesítményem visszaesik, mondhatnám arra a szintre ahonnan indultam, de ez nem lenne igaz. Inkább hozom a könyv szerinti példát, miszerint krízis helyzetekben (igen, egy tudatos munkahelyváltás is lehet ilyen, ahogy egy munkahely elvesztése, válás, haláleset, gyermekszületés stb. szintén) a gondosan megdolgozott kialakított, viselkedésformák és szokások visszaesnek a leggyengébb pontjukra, a legmélyebb zugukba. A mosatlan edények halmai alá.

Ettől megoldódik?!

A szerencse masnis ajándékdobozban érkezik (1)

Ki tehet ez ellen? Hát én. Hogyan? Úgy, hogy szépen, apró lépésekben visszaveszem a gyeplőt a kezembe. Például, felszámolom az önálló életre kelt mosatlankupacokat, végigsuvickolom a fürdőszobát, vagy rendet teszek a könyvespolcon… (valamelyik nap webinart tartottam és láttam, hogy a szín szerint sorba rendezett könyveim abszolút belelátszanak a kamerába. Nevettem magamban rendesen, hogy vajon aki ezt látja mit gondolhat?! :-DDD Kellene egy paraván, vagy mi…) 

Szerencsére ez az út is jól be van már járatva. Sok elemét nem csak megtanultam, hanem éltem is a mindennapjaim során. Azért remélem jól tudod, hogy a szerencsének ehhez vajmi kevés köze van.  Ez lenne az, amikor a jó szokásaimat, az életem kialakított rendszerét egyszercsak díszdobozban, korallszínű masnival átkötve a Klinikák metro megálló kijáratánál találom, jól láthatóan felcímkézve a nevemre. Na ez valóban szerencse lenne.

Az, hogy tudom mitől van energiám, jó kedvem, másokat is energiával ellátó életszemléletem, az meló. Durván sok meló.

Az energia és a jókedv, meló (1)

Nem is értem miért halogattam ezt a 2x40percnyi teendőt?! Talán mert lefoglalt a változáskezelés? Pontosan. Azt kérdezed, hogy ezzel, hogy erre ráláttam, most minden visszazökken-e a ‘normális’ kerékvágásba? Aligha.

Egy biztos, ebben az új környezetben kizárólag az életmódváltás során jól megtanult elemekből építhetem újra az ide is illeszkedő, jól működő inzulinrezisztens életmódom. Most újra tapasztalom milyen az, hogy elmondom valakinek miből is áll ez az egész, hogy milyen az új szabályok között betartani a sajátjaimat – a szervezetem szabályait.

*egyél eleget elv: ha nem eszed meg az előírt mennyiséget szénhidrátban, kalóriában a szervezeted rááll a hiánygazdálkodásra és annak ellenére, hogy keveset eszel észre fogod venni, hogy a zsírpárnák csak gyűlnek.

HACSAVECZ BEATRIX

Az oldal tulajdonosa

Megéltem az életmódváltás minden nehézségét (étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás,  gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb.). Majd a felismerést, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről. Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész eddig magamon kívül hittem a helyét.

Ha már elsajátítottad az alapokat, azonnal virít majd, ha valami nem stimmel és azt is fogod tudni, hogy pontosan mi az.

Ma már az időbeosztás, a célirányos tevékenységek, a fontossági sorrend meghatározása és betartása(!) szinte a véremmé vált.

Ha fontosnak tartod, hogy a saját elképzeléseid szerint, felelősséggel élj, úgy, ahogy Neked a legjobb, akkor itt a helyed!

Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.

Ma takarítottam. Jó egy hónapja alig nyúltam valamihez a lakásban. Elmosogatni a mosatlan halmazt kb. 40 perc volt, végignyalni a fürdőszobát, felmosni szintén annyi. Ezt halogatom ki tudja mióta?!

Hogy oda lennék a takarításért? Nem mondanám: a körömlakkomat rendszerint megmarja az ecetes tisztító, a szagát is utálom, de mégiscsak tisztaság szaga van és természetes. A rendet, azt szeretem. Nagyon is.

Megint takarítás közben jöttek a magyarázatok: mennyire összefügg nálam a külső- és a belső rend, a külső- és belső tisztaság. Most, hogy túl vagyok ezen a 2×40 percen, de igazából már közben is megjelentek a boldog érzéscsírák, hogy én irányítok. Ez jó. Ettől még inkább elkapott a hév és már a vécét is boldogabban vízkőtelenítettem.

De, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, amitől a 80%-ban szépen beállított inzulinrezisztens életem ismét a fekete fenekét tolja az orrom elé?

Mondd, hogy a vágyak nem válnak valóra.

…és olvass serényen tovább 🙂 

Szeptemberben megvágytam egy változást, úgy éreztem lassan lejár az időm az akkori munkahelyemen. Biztosan ismered az érzést, amikor minden rendben, de már tudod, hogy valaminek a vége közeledik és igazából készen is vagy rá, hogy elengedd. Egész halvány érzés volt ez szeptemberben, de megszületett. Nem kezdtem pánikszerű álláskeresésbe és önéletrajzírogatásba, mint tettem korábban számtalanszor, hanem egyszerűen azt gondoltam elegendő lesz valami pezsgés, új közeg, ahol hasonszőrűekkel találkozhatok. Így beiratkoztam Pongor-Juhász Attilához szív alapú marketinget tanulni és lázasan vetettem bele magam a blog megreformálásába – ez még mindig tart, ha továbbra is velem maradsz biztosan találkozol a kérdéseimmel a Neked írt leveleimben, hogy a blog kinézetében és funkcióiban olyan legyen, ami legjobban segíti az IR-eseket – úgy éreztem célba értem, ismét pezsgés van körülöttem, de a stabil környezet azért megvan. Hurrá! 🙂

Váltsak, vagy ne váltsak?

Ekkor jött egy telefonhívás, hogy esetleg lenne-e kedvem váltani.

Csípőből az volt a válaszom, hogy nem, dehogy, pontosan jó helyen vagyok. Azért egy beszélgetésre csak hajlottam. Így történt, hogy megkezdtem pályafutásom az új helyen január elejével.

Felmértem a helyzetet, és tudtam, hogy az étkezések eleinte neccesek lesznek. A terv az volt, hogy találok közel olyan helyet, ahol nekem való ételek is készülnek. Kisétkezésekre pedig viszek magammal elegendő mennyiséget.

Amit viszont nem vettem számításba:

(1.) A többiek közösen járnak ebédelni és én nagyon élvezem ezt a közösséget. Magyarán amennyit csak lehet ott akarok lenni. – Ezt azonnal üti a nekem való étel kártya.

(2.) Mint kiderült az ‘inkább bármit enni, mint egyáltalán nem enni’ elv alapján majdnem hiába megyek velük, mert nem eszem meg az adagokat. Szinte az étel felét minden alkalommal elhozom magammal dobozban. – Ez pedig tuti üti, az egyél eleget* elvet (a bejegyzés végén elmagyarázom ;-D), mert délutánra már meglehetősen fáradt vagyok. Persze a fél ebédem maradékát legtöbbször csak itthon jut eszembe megenni. Én balga! Gondolhatod, hogy ez az egyetlen mozzanat már önmagában is tönkrevágja a délután többi részét. Mire magamhoz térek, már túl is vagyunk a lefekvés idején.

(3.) Ezzel el is érkeztünk a 3. ponthoz: éjfél, fél 1 mire elalszom – normál esetben 10-kor már a pihi időszak van nálam és az alvásra ráhangolódó könyvolvasás, vagy Bullet Journal írása – így reggel 7- negyed 8 mire kinyitom a szemem, ami már tálcán nyújtja a nyomott napkezdést és a késői érkezést, amitől lelkiismertfurdalásom van. Még úgy is, hogy már az interjún megbeszéltük, a 8.00-ás érkezés nálam necces pont, reggelizni kell.

Reggel én ezt csinálom. - Alapesetben.

Jogosan kérdezed, hogy miért? Nem ez a normális nálam? Hát nem. Reggel szeretek olvasgatni, tornázni, meditálni, emiatt normális esetben 5-kor kelek. Valamint ilyenkor foglalkozom a bloggal is – nooormális esetben. Ilyenkor szokott pompásan indulni a napom. 

De ha az irányítás nem nálam van az életem jól kipróbált sarokpontjai tekintetében, akkor a teljesítményem visszaesik, mondhatnám arra a szintre ahonnan indultam, de ez nem lenne igaz. Inkább hozom a könyv szerinti példát, miszerint krízis helyzetekben (igen, egy tudatos munkahelyváltás is lehet ilyen, ahogy egy munkahely elvesztése, válás, haláleset, gyermekszületés stb. szintén) a gondosan megdolgozott kialakított, viselkedésformák és szokások visszaesnek a leggyengébb pontjukra, a legmélyebb zugukba. A mosatlan edények halmai alá.

Ettől megoldódik?!

A szerencse masnis ajándékdobozban érkezik (1)

Ki tehet ez ellen? Hát én. Hogyan? Úgy, hogy szépen, apró lépésekben visszaveszem a gyeplőt a kezembe. Például, felszámolom az önálló életre kelt mosatlankupacokat, végigsuvickolom a fürdőszobát, vagy rendet teszek a könyvespolcon… (valamelyik nap webinart tartottam és láttam, hogy a szín szerint sorba rendezett könyveim abszolút belelátszanak a kamerába. Nevettem magamban rendesen, hogy vajon aki ezt látja mit gondolhat?! :-DDD Kellene egy paraván, vagy mi…) 

Szerencsére ez az út is jól be van már járatva. Sok elemét nem csak megtanultam, hanem éltem is a mindennapjaim során. Azért remélem jól tudod, hogy a szerencsének ehhez vajmi kevés köze van.  Ez lenne az, amikor a jó szokásaimat, az életem kialakított rendszerét egyszercsak díszdobozban, korallszínű masnival átkötve a Klinikák metro megálló kijáratánál találom, jól láthatóan felcímkézve a nevemre. Na ez valóban szerencse lenne.

Az, hogy tudom mitől van energiám, jó kedvem, másokat is energiával ellátó életszemléletem, az meló. Durván sok meló.

Az energia és a jókedv, meló (1)

Nem is értem miért halogattam ezt a 2x40percnyi teendőt?! Talán mert lefoglalt a változáskezelés? Pontosan. Azt kérdezed, hogy ezzel, hogy erre ráláttam, most minden visszazökken-e a ‘normális’ kerékvágásba? Aligha.

Egy biztos, ebben az új környezetben kizárólag az életmódváltás során jól megtanult elemekből építhetem újra az ide is illeszkedő, jól működő inzulinrezisztens életmódom. Most újra tapasztalom milyen az, hogy elmondom valakinek miből is áll ez az egész, hogy milyen az új szabályok között betartani a sajátjaimat – a szervezetem szabályait.

*egyél eleget elv: ha nem eszed meg az előírt mennyiséget szénhidrátban, kalóriában a szervezeted rááll a hiánygazdálkodásra és annak ellenére, hogy keveset eszel észre fogod venni, hogy a zsírpárnák csak gyűlnek.

HACSAVECZ BEATRIX

Az oldal tulajdonosa

Megéltem az életmódváltás minden nehézségét (étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás,  gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb.). Majd a felismerést, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről. Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész eddig magamon kívül hittem a helyét.

Ha már elsajátítottad az alapokat, azonnal virít majd, ha valami nem stimmel és azt is fogod tudni, hogy pontosan mi az.

Ma már az időbeosztás, a célirányos tevékenységek, a fontossági sorrend meghatározása és betartása(!) szinte a véremmé vált.

Ha fontosnak tartod, hogy a saját elképzeléseid szerint, felelősséggel élj, úgy, ahogy Neked a legjobb, akkor itt a helyed!

Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.

ITT IS ÍRTAK RÓLAM

FACEBOOK

ITT IS ÍRTAK RÓLAM

FACEBOOK

© Copyright Hacsavecz Beatrix 2016 | inzulinrezisztenseletoromei.hu | 
Kapcsolat | Adatvédelem | ÁSZF 
Az oldalon található összes szöveges és képi tartalom, illetve információ Hacsavecz Beatrix szellemi terméke, 
amely szerzői jogvédelem alatt áll (ld. az 1999. évi LXXVI. törvényt a szerzői jogról). Az oldalon található összes 
tartalom után közlése csak Hacsavecz Beatrix írásos engedélyével lehetséges, a forrás megjelölésével.