Többségünk szerencsére ritkán kerül kórházi környezetbe, viszont amikor igen, akkor ámul el, hogy az egészség szentélyében a cukros étrend bizony nem ugyanazt jelenti, mint az azon kívül eső Világban.

Ilyenkor jobb esetben csak zavartan pislogunk, hogy akkor pontosan most mi is a helyzet?!

A Világnak azon a bizonyos kórházakon kívül eső részében a fejünkbe verik a teljeskiőrlésű lisztek, kenyerek, pékáruk hasznosságát a szervezetünk számára kemény tízezrekért. Majd az etalont képviselendő helyen mintha egészen más szabályok működnének..

A közösségi oldalakon gyakoriak a kórházi cukros reggeliket megörökítő fényképek és alattuk számos komment, ami azt bizonyítja, hogy nem egyedi esetről van szó.

Úgy döntöttem utána járok az anomáliának, és megkérdeztem a Dietetikusok Országos Szövetségének főtitkárát, Erdélyi-Sipos Alíz MSc-t az okokról. Az ő válaszát olvashatjátok a továbbiakban:

“A kórházi élelmezés vonatkozásában a napi normakeretből kell biztosítani az ötszöri étkezést.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2015 novemberében dietetikus végzettségű élelmezésvezetők körében végzett felmérése szerint az intézmények mindegyikében többletforrást igényelne a megfelelő gyógyélelmezés megvalósítása. A válaszadók döntő többsége nem tartja elegendőnek a rendelkezésre álló normakeretet.

Hivatalos, kötelező normaemelés 2008-ban volt utoljára az egészségügyi intézményekben. Ettől függetlenül a szakemberek törekednek a körülményekhez képest a lehető legjobb ellátást biztosítani.”

Szívem szerint azt kérdezném mi a teendő a helyzet megváltoztatásához?

A kérdés felvetése természetesen messze túlmutat a jelen bejegyzés keretein, ezért inkább gondolatébresztő költői kérdésnek szánom.

Inkább arra hívnám fel minden inzulinrezisztens és cukorbeteg társam figyelmét, hogy állapotától függően és lehetőségéhez mérten készüljön fel ilyen szempontból is a kórházban töltött időre.

HACSAVECZ BEATRIX

Az oldal tulajdonosa

Megéltem az életmódváltás minden nehézségét (étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás,  gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb.). Majd a felismerést, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről. Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész eddig magamon kívül hittem a helyét.

Ha már elsajátítottad az alapokat, azonnal virít majd, ha valami nem stimmel és azt is fogod tudni, hogy pontosan mi az.

Ma már az időbeosztás, a célirányos tevékenységek, a fontossági sorrend meghatározása és betartása(!) szinte a véremmé vált.

Ha fontosnak tartod, hogy a saját elképzeléseid szerint, felelősséggel élj, úgy, ahogy Neked a legjobb, akkor itt a helyed!

Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.

Többségünk szerencsére ritkán kerül kórházi környezetbe, viszont amikor igen, akkor ámul el, hogy az egészség szentélyében a cukros étrend bizony nem ugyanazt jelenti, mint az azon kívül eső Világban.

Ilyenkor jobb esetben csak zavartan pislogunk, hogy akkor pontosan most mi is a helyzet?!

A Világnak azon a bizonyos kórházakon kívül eső részében a fejünkbe verik a teljeskiőrlésű lisztek, kenyerek, pékáruk hasznosságát a szervezetünk számára kemény tízezrekért. Majd az etalont képviselendő helyen mintha egészen más szabályok működnének..

A közösségi oldalakon gyakoriak a kórházi cukros reggeliket megörökítő fényképek és alattuk számos komment, ami azt bizonyítja, hogy nem egyedi esetről van szó.

Úgy döntöttem utána járok az anomáliának, és megkérdeztem a Dietetikusok Országos Szövetségének főtitkárát, Erdélyi-Sipos Alíz MSc-t az okokról. Az ő válaszát olvashatjátok a továbbiakban:

“A kórházi élelmezés vonatkozásában a napi normakeretből kell biztosítani az ötszöri étkezést.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2015 novemberében dietetikus végzettségű élelmezésvezetők körében végzett felmérése szerint az intézmények mindegyikében többletforrást igényelne a megfelelő gyógyélelmezés megvalósítása. A válaszadók döntő többsége nem tartja elegendőnek a rendelkezésre álló normakeretet.

Hivatalos, kötelező normaemelés 2008-ban volt utoljára az egészségügyi intézményekben. Ettől függetlenül a szakemberek törekednek a körülményekhez képest a lehető legjobb ellátást biztosítani.”

Szívem szerint azt kérdezném mi a teendő a helyzet megváltoztatásához?

A kérdés felvetése természetesen messze túlmutat a jelen bejegyzés keretein, ezért inkább gondolatébresztő költői kérdésnek szánom.

Inkább arra hívnám fel minden inzulinrezisztens és cukorbeteg társam figyelmét, hogy állapotától függően és lehetőségéhez mérten készüljön fel ilyen szempontból is a kórházban töltött időre.

HACSAVECZ BEATRIX

Az oldal tulajdonosa

Megéltem az életmódváltás minden nehézségét (étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás,  gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb.). Majd a felismerést, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről. Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész eddig magamon kívül hittem a helyét.

Ha már elsajátítottad az alapokat, azonnal virít majd, ha valami nem stimmel és azt is fogod tudni, hogy pontosan mi az.

Ma már az időbeosztás, a célirányos tevékenységek, a fontossági sorrend meghatározása és betartása(!) szinte a véremmé vált.

Ha fontosnak tartod, hogy a saját elképzeléseid szerint, felelősséggel élj, úgy, ahogy Neked a legjobb, akkor itt a helyed!

Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.

Többségünk szerencsére ritkán kerül kórházi környezetbe, viszont amikor igen, akkor ámul el, hogy az egészség szentélyében a cukros étrend bizony nem ugyanazt jelenti, mint az azon kívül eső Világban.

Ilyenkor jobb esetben csak zavartan pislogunk, hogy akkor pontosan most mi is a helyzet?!

A Világnak azon a bizonyos kórházakon kívül eső részében a fejünkbe verik a teljeskiőrlésű lisztek, kenyerek, pékáruk hasznosságát a szervezetünk számára kemény tízezrekért. Majd az etalont képviselendő helyen mintha egészen más szabályok működnének..

A közösségi oldalakon gyakoriak a kórházi cukros reggeliket megörökítő fényképek és alattuk számos komment, ami azt bizonyítja, hogy nem egyedi esetről van szó.

Úgy döntöttem utána járok az anomáliának, és megkérdeztem a Dietetikusok Országos Szövetségének főtitkárát, Erdélyi-Sipos Alíz MSc-t az okokról. Az ő válaszát olvashatjátok a továbbiakban:

“A kórházi élelmezés vonatkozásában a napi normakeretből kell biztosítani az ötszöri étkezést.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2015 novemberében dietetikus végzettségű élelmezésvezetők körében végzett felmérése szerint az intézmények mindegyikében többletforrást igényelne a megfelelő gyógyélelmezés megvalósítása. A válaszadók döntő többsége nem tartja elegendőnek a rendelkezésre álló normakeretet.

Hivatalos, kötelező normaemelés 2008-ban volt utoljára az egészségügyi intézményekben. Ettől függetlenül a szakemberek törekednek a körülményekhez képest a lehető legjobb ellátást biztosítani.”

Szívem szerint azt kérdezném mi a teendő a helyzet megváltoztatásához?

A kérdés felvetése természetesen messze túlmutat a jelen bejegyzés keretein, ezért inkább gondolatébresztő költői kérdésnek szánom.

Inkább arra hívnám fel minden inzulinrezisztens és cukorbeteg társam figyelmét, hogy állapotától függően és lehetőségéhez mérten készüljön fel ilyen szempontból is a kórházban töltött időre.

HACSAVECZ BEATRIX

Az oldal tulajdonosa

Megéltem az életmódváltás minden nehézségét (étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás,  gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb.). Majd a felismerést, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről. Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész eddig magamon kívül hittem a helyét.

Ha már elsajátítottad az alapokat, azonnal virít majd, ha valami nem stimmel és azt is fogod tudni, hogy pontosan mi az.

Ma már az időbeosztás, a célirányos tevékenységek, a fontossági sorrend meghatározása és betartása(!) szinte a véremmé vált.

Ha fontosnak tartod, hogy a saját elképzeléseid szerint, felelősséggel élj, úgy, ahogy Neked a legjobb, akkor itt a helyed!

Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.

ITT IS ÍRTAK RÓLAM

FACEBOOK

ITT IS ÍRTAK RÓLAM

FACEBOOK

© Copyright Hacsavecz Beatrix 2016 | inzulinrezisztenseletoromei.hu | 
Kapcsolat | Adatvédelem | ÁSZF 
Az oldalon található összes szöveges és képi tartalom, illetve információ Hacsavecz Beatrix szellemi terméke, 
amely szerzői jogvédelem alatt áll (ld. az 1999. évi LXXVI. törvényt a szerzői jogról). Az oldalon található összes 
tartalom után közlése csak Hacsavecz Beatrix írásos engedélyével lehetséges, a forrás megjelölésével.