KATEGÓRIÁK
TUDÁSANYAGOK
Igazi békebeli finomság, ami percek alatt kész és mindenki megnyalja utána mind a 10 újját!
Keksztekercs cukor nélkül, de ahogy a nagyim csinálta gyerekkoromban
A keksztekercs az egyik leggyorsabb édesség és nálam a ‘békebeli’ húsvétokat idézi. Ez az a finomság, ami még egy héttel húsvét után is finom volt.
Jöhet a cukormentes keksztekercs receptje?
- 500 gr teljeskiőrlésű darált háztartási keksz,
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor,
- 1 adag szupererős kávé,
- tej, ami lehet magtej is, amennyit a massza majd felvesz
- édesítő – nálam folyékony Süssina – te csináld azzal, amit megszoktál 😉
- 1 pirinykó só
Ebből lesz a tészta. Az összetevőket kézzel vagy géppel összegyúrom kb. linzertészta állagúra.
A krémhez szigorúan teavajat használok, mert azzal az igazi! Mami csak ezzel csinálta és teljesen igaza volt!
- 250gr teavaj,
- folyékony édesítő, továbbra is Süssina,
- egy csipet vanília és
- egy csipet só, csak hogy az édes ízeket kiemelje.
A krém elkeveréséhez kell egy kis türelem. Én 1-2 órát szobahőmérsékleten puhított vajjal dolgozom eleve, de még így is igényli a pici rábeszélést, hogy a folyékony édesítőt felvegye. Azért végül mindig szokott sikerülni. :-DDD
A titok abban rejlik, hogy a barna tészta egyszerre édes, és keserű. A töltelék pedig édes-vaníliás. A kettő együtt pedig nem csak színében emeli ki jól egymást, hanem ízvilágban is.
Nagyon finom!
A tésztát folpackon nyújtom el és megkenem vastagon a fehér krémmel, majd a folpack segítségével feltekerem és mehet 2-3 órára a hűtőbe. Utána már könnyen lehet majd szeletelni.
Ebből a mennyiségből nekem 2-2,5 rúd jön ki attól függően mennyi türelmem van szép vékonyra nyújtani a tésztát.
Ha megcsinálod, mutasd meg milyen lett a tiéd!
Öleléssel,
Betti
Az ország fele saját kovásszal készült kenyeret süt a karanténban. Én is. Amikor az együtt kovászolást elindította Szabi a pék talán nem is tudta, hány ember számára hoz majd észrevétlen struktúrát és örömet a #maradjotthon időszakában.
Igazi #karantén projekt számomra a kovászos kenyér készítése. Az ország karanténpékjei között fantasztikusan éreztem magam Szabi a pék útmutatásait követve.
Ha nincs a kényszerű ‘pihenés’ (mert valójában többet dolgozom, mint valaha, muhaha 🙂 ) valószínűleg néhány kósza gondolatnál sohasem jutok tovább a kovászos kenyérrel.
Rengeteg türelem és odafigyelés kellett részemről míg eljutottam az első kész 70%-ban teljeskiőrlésű lisztből készült kovászos kenyeremig. Ezt a kalandomat szeretném most megosztani veled!
Miért speciális a kovászos kenyér?
Ahogy fentebb is írtam, idő, idő és türelem, türelem. Erre nevel észrevétlenül a kovásszal való munkálkodás.
Az egész napom a kenyér hajtogatásához és a kovász etetéséhez volt igazítva. Ami így a karantén első néhány hetében észrevétlenül tartotta az egész napomat dinamikus mederben. Minden alkalommal valami izgalmas, valami új történt a kezem alatt anélkül, hogy kiléptem volna a lakás ajtaján. Kifejezetten a kovászos kenyér projektem számlájára írom, hogy majd’ minden nap edzek amióta itthon vagyok és a home office feladataim is csak úgy pörögnek a kezem alatt. Nincs lanyhulás, hiszen jön a következő hajtogatás! 🙂
Tényleg jobb a gyomornak, mint az élesztővel készült kenyér?
Személy szerint nekem néhány napnyi hasmenést okozott, ami azóta elmúlt persze. Korábban – a blogon is megtalálható ez a recept, kattints ide érte – élesztővel készítettem extra gyorsan zsömléket és kenyereket, így érthető, hogy az átállás megviselt egy kicsit. A szakirodalom szerint a kovászban megtalálható baktériumok a lisztben található glutént előemésztik és ezért a gyomornak már könnyebb a dolga a kovásszal készült pékáruk megemésztésénél. Ami nagyon szimpatikussá tette a kovászolást, hogy jótékonyan hat a gyomor belső falát borító nyálkarétegre. Ez az, ami a gyomrot védi a gyomorsavaktól. Nélküle saját magát is elkezdené megemészteni, tehát igen fontos, hogy jó kondiban legyen.
Az élesztővel való kenyérkészítés sokkal gyorsabb, mint a kovásszal bíbelődés. Ráadásul míg a kovász nem más mint, víz és liszt, az élesztőben számos vitamin is megtalálható, valamint króm, ami kifejezetten jót tesz a szénhidrátanyagcserének. Ha valakinek problémája van a körmével, vagy gyenge a haja gyakran javasolnak számára élesztőtabletta szedést. Már csak ezek miatt sem dobnám kapásból félre az élesztőt.
Az én kovászos kenyerem receptje a következő
A kovász elkészítéséről másik bejegyzésemben írok. Nálunk a kovász életének 8. napján a férjemtől elnyerte a Brájen nevet.
A kenyér elkészítéséhez is Szabi A Pék facebook oldalát követtem lépésről, lépésre. A közös dagasztás, az együtt hajtogatás külön élmény nekem, és ahogy látom sok-sok családban ugyanez a helyzet.
Hozzávalók:
900 gr liszt, nálam 70% teljes kiőrlésű liszt és 30% simaliszt adta ki a 900 gr-ot.
650 ml kb. 40 fokos csapvíz. Brájent is csapvízzel neveltem, gondoltam konzekvens maradok.
A liszteket és a vizet összekutyultam és 30 percig pihentettem (autolizálás).
Aztán hozzáadtam
- 180gr kovászt, (ehhez felszaporítottam Brájent)
- 21gr sót, és
egy pici vizet. A vizet azért is, mert a teljes kiőrlésű liszt eleve több folyadékot vesz fel, mint a sima BL55-ös fehér liszt, és Szabi is ajánlotta.
Mi volt a folyamat, ahogy végül elkészült?
Miután minden benne volt a kenyértésztában, 30 perc pihentetés következett kiolajozott tálban.
A pihentetést követően tészta-wellness következett: 3x hajtogattam és maszírozgattam, a hajtogatások között pedig 30-30 perc pihentetést kapott. A pihentetés azt jelentette, hogy a sütőbe a kelesztőtál alá meleg vizet tettem egy tálba, mert meleg gőzben jobb a tésztának (Szabi mondta). Mondom én, hogy tiszta wellness.
Az utolsó hajtogatást 1,5 óra pihenés követte.
Utána ment a kelesztő szakajtóba (ami nálam jobb híján egy talpas fém szűrő lisztezett konyharuhával kibélelve) és a 6-8 fok körüli hűtőbe 12 órára. A hűtő hőmérsékletét mondjuk nem mértem, de egy fokozattal lentebb vettem a szokásosnál. Eléggé izgultam, hogy vajon mi lesz ebből?!
A 12 óra alatt valamennyire megkelt a tésztám, majd Szabi tanácsára 2 órát temperáltam sütés előtt szobahőmérsékleten.
Közben a sütőmet alsó-felső sütésre állítottam, és felmelegítettem 250 fokra sütőedénnyel, fedővel együtt (Ez nálam az apai nagymamám örökségéből származó mázas lábas. Mivel a teteje nem tehető be a sütőbe, így a tortaformám alját használtam tetőként megint csak, jobb híján. Tiszta sufnituning, nem is szavaztam sok esélyt ennek az egész kenyérsütögetésnek. :-DDD).
A kenyeret 250 fokon sütöttem fedő alatt 30 percig, majd 220 fokon fedő nélkül 20 percig. Ha nagyon figyelmes vagyok, akkor további 10 percet kellett volna sütnöm sütőedény nélkül csak a rácson, de erről izgalmamban teljesen megfeledkeztem. Sebaj, első kenyérnek szerintem elég vállalható lett.
Mosogatás
Van az a ritka pillanat, amikor a mosogatást valami magasztos értelemmel tudom felruházni, de a kovászos kenyér és a kovászolás környékén keletkező mosogatnivaló mennyiség nem az. Eleinte vitt a lelkesedés, de mire elkészültem a kovászommal és a kenyeremmel is leginkább önként vállalt rabszolgamunkára hasonlított.
Rengetegnek tűnt a mosogatni való és szinte minden egyes etetésnél új szivacs és törlőkendő kellett, merthogy a kovász tészta beleragadt a szivacsba. Totálisan undorító lett, amit aztán bárhogy akartam, nem tudtam tisztára takarítani. Hát nem egy környezetbarát megoldás naponta egy szivacsot a kukába dobni. :-/
Nézegettem a csoportban is, ott sem láttam megoldást erre a problémára, így a saját lábamra állva a JPE-t (Józan Paraszti Ész) bevetve, elkezdtem előmosogatáshoz a hideg vizes öblítést használni. Láss csodát! A vizes liszt szépen feloldódott és lecsurgott a lefolyón. A szivacsban sem maradt nyoma és a lefolyószűrő is tiszta maradt. :-DDD Heuréka! Próbáld ki Te is, szinte tisztára öblögesd el az üvegeket, a fakanalat hideg vízzel, utána pedig jöhet a mosogatószeres meleg mosogatás! Ugye, jó?
Ölelés,
Betti
Az ünnepi menütervezést a túlteljesítés és a belefeszülés légköre lengi körbe, ezen szeretnék változtatni amikor relax menütervezésről írok. Számos praktika áll rendelkezésünkre, amit felhasználva kellemes ünnepünk lehet ezen a téren is.
Végy egy nagy levegőt, főzz egy jó teát vagy kávét!
Fújd ki a levegőt és gyere, fogom a kezed, tervezzük meg azt a menüt együtt!
Mesélek arról nálam mi működik, próbáld ki amelyik praktikám megtetszik és ha jól működik neked is emeld át bátran a saját szokásaid közé!
A kellemes nyugodt hangulat mellé minden alkotó tevékenységemhez gyújtok egy hangulatos gyertyát (vagy többet), gyakran használok különféle illóolajokat is, hiszen tagadhatatlan a hatásuk. A zene: Norah Jones, esetleg Diana Krall. Nagyon ritkán iszom alkoholt egy pohár bor mégis ide kívánokozik az idili képhez.
Tehát menüt alkotunk.
Adjuk meg a módját már az első pillanatban, mert nem csak az eredmény élvezete számít, az csupán néhány pillanat lesz, jó esetben néhány perc. Na de az előkészület, az maga az út. (Coelho után szabadon ;-D, meg így igaz.) Kellőképpen sokáig is tart, érthető, ha gondoskodunk az élvezhetőség maximumáról.
Első lépés: legyen egy lista!
Első lépésben normál menüt tervezek, csak ezúttal nem egy hétre, hanem egész január elejéig. A módszer remekbeszabottan egyszerű, ha már a tűzkeresztségen keresztül estél velem a menütervezési workshopon, vagy voltál egyéni konzultáción nálam, akkor neked sem több egy heti menüt összeállítani 10 percnél (ebben persze már a tuti bevásárlólista is benne van).
Ha pedig még nem voltál ilyen workshopon, akkor írd csak össze, hogy milyen ételeket ennél az ünnep idején és azokat vedd alapul…
Az utolsó pillanatokban már nem teszek a menübe új receptet, mert rizikós a végeredmény.
Tehát van egy listád. Most lépjünk is tovább.
(2.) Második lépés: a bevásárló lista
A következő lépésben elkészül egy – a képen szereplő táblához hasonló – táblázat, ami egyrészt tartalmazza a programokat ‘Ági néni’ ‘keresztanyu’ ‘fürdő’ ‘vacsora’, másrészt a napokat, harmadrészt pedig az utolsó oszlopba beírom, hogy mit szeretnék magammal vinni arra az adott programra. Ez utóbbi azt jelenti első sorban, amivel másokra gondolok: egy kis kóstoló, egy tálca sütemény, bejgli.
A másokra gondolok oszlop tartalmát ahhoz igazítom ami az alap menütervemben (1.) már egyébként is benne van. Így nincs más dolgom, mint a bevásárló listánál a mennyiségeket növelni, hogy éppen elegendő legyen az elkészült mennyiség otthonra is és a vendégségbe is.
A workshop résztvevői számára speciális bevásárlólista tervezőt adok, aminek a segítségével a vásárolni kívánt alapanyagokat pillanatok alatt tudják összesíteni a különböző receptekhez, a különböző napokra tervezett ételeket szem előtt tartva. Ide kattintva töltsd le magadnak a bevásárlólista tervezőt, és használd egészséggel!
(3.) Harmadik lépés: előre dolgozom
Annyit segítek még magamon, hogy ami elkészíthető, azt rendszerint előre elkészítem, vagy félig kész állapotba hozom. Már a menü összeállításánál tudatosan választok olyan ételeket amikkel lehet így dolgozni. Például a keksztekercs egy ilyen, vagy a töltöttkáposzta szintén. Mindkettőért rajongásig vagyunk és a pihentetés csak az előnyükre válik. Ezzel minimálisra csökkentem azt az időt amit a frissen elkészítendő ételek miatt a konyhában töltök, és szintén minimalizálhatom a sokféle étel egyszerre készítését, ami sokkal nagyobb odafigyelést igényel, mintha csupán 1-2 dologra figyelek oda.
(4.) Negyedik lépés: a nyugalom alapja
Az előkészítések, a bevásárlás(ok), a főzés(ek) időbeli tervezéséhez minden alkalommal a naptáram hívom segítségül és pedig azt a jól bevált gyakorlatot, hogy ugyanúgy befoglalom számukra az időt, mintha egy fontos találkozóm lenne.
Rutin ételek elkészítésénél +30% idővel tervezek (Ha ezt soknak érzed, az nem a véletlen műve. A bőségesen rendelkezésre álló idő biztosítja, hogy élvezettel készüljön bármit is késztek. Ne érts félre nálam sincs mindig flowban főzés, inkább tudatosan teremtek alkalmakat, amikor így készülök egy-egy alkalomra ;-)), ami az első összetevő kézbevételétől az utolsó eltörölgetett edény helyére kerüléséig tart.
Egyébként, ha már csak ezt az egyetlen lépést átveszed tőlem – nem csak a főzésben – már egy kellemesebb, fókuszáltabb, mélységében jobban átélt adhatsz magadnak. Próbáld csak ki milyen érzés!
Ha még éppen csak keresed a megfelelő ajándékot, válaszd a 2 órás személyes konzultációt ajándékkártya formában!
Kattints a képre a részletekért!
(5.) Ötödik lépés: csoportosítás
Ünnep ide, vagy oda. Már a menütervezésnél eszembe jutnak azok az alapanyag felhasználási lehetőségek, ahol hosszabb távon is könnyíthetem az életünket. Például a darált húst remekül fel lehet használni bolognainak, vagy lasagne-hoz, fasírozotthoz, esetleg valamilyen rakott dologhoz és ha már hagymán pirítom a darálthúst, miért ne porciózhatnám be adagonként előkészítve a fagysztómba? Időben így nem jelentősen több, mégis remek, amikor percek alatt kész étel kerülhet az asztalra a nem ünnepnapokon is.
Biztos vagyok benne, hogy neked is vannak ilyen gyakran, és sokféleképpen felhasznált alapanyagaid!
(6.) Adni öröm
Utolsó pontban pedig itt vannak a maradék kérdések, az adni öröm szellemiségében.
És valóban.
A környékünkön élő gyakorlata van a foodsharingnek. Zárt csoportban kerül felkínálásra a többlet étel, vagy élelmiszer. Nem rászorultsági alapon, hanem csupán azért, hogy ne a kukába kerüljön és mert másnak épp jókor jöhet egy kis figyelem.
Főtt étel tekintetében ez egy bizalmi viszonyt feltételez – számomra ugyanez a bizalmi kérdés kerül elő egy fesztiválon elfogyasztott gulyásleves esetében is…
Ebben is megéri egy picit tudatosnak lenni, és igazán remek érzés adni.
Őszintén remélem, hogy tudtam segíteni, hogy nyugodt és békés lehessen az ünneped!
Szeretettel,
Betti
Sukró község lapjába írt cikkem változatlan formában olvasható itt. Azt a témát dolgozom fel, hogy mire érdemes figyelni, ha inzulinrezisztens van a családban és közös ünnepre készülünk. Ezt a bejegyzést ajánlom inzulinrezisztenseknek, a családjaiknak és mindenkinek, aki odafigyeléssel mutatná ki szeretetét.
Az alábbi cikket Sukoró község rendszeres lapjába írtam 2019 decemberi megjelenéssel. Itt módosítás nélkül teszem azt közzé, mert hiszem, hogy a megfogalmazott gondolatok sok családnak lesznek a segítségére!
A családi ünnepek közeledtével az inzulinrezisztenciával élőkkel való közös ünneplés, ünnepi készülődés témáját választottam bemutatkozásomul.
Legelőször szeretném örömömet kifejezni, hogy immár több mint egy éve sukorói lakosként Önöknek írhatok és egy lassan szinte mindenkit – közvetlenül vagy közvetve – érintő témában alkalmam nyílik segítséget nyújtani. Ez pedig az inzulinrezisztencia témája.
Gyorsan nézzük is meg, hogy mit rejt ez az első hallásra meglehetősen idegenül csengő elnevezés!
Szénhidrátanyagcsere-zavart. Ebben az esetben a cukorbetegség előszobájáról beszélünk, ahol a cukorbetegekkel ellentétben a szervezet rengeteg inzulint termel.
Az inzulinrezisztencia komoly problémákat okozhat az elhízástól kezdve, a meddőségen át, a nők számára kellemetlen helyeken való férfias szőrösödésen (arc, nyak, hát), cikluszavaron, az arcról nem múló kelés szerű pattanásokon keresztül a hajhullásig. Nem soroltam fel minden lehetséges tünetet, de elhihetik nekem Kedves Olvasóim, hogy széles a skála és már a fentiek egyikével sem komfortos együtt élni, a megoldásokat megtalálni és a megvalósítás útján minden nap járni.
Egy inzulinrezisztens (vagy röviden IR-es) számára a legfontosabb, hogy az inzulinszintjét egyensúlyban tudja tartani. Ezt legfőképpen étkezéssel és sporttevékenységgel, a lelki egyensúlyának kialakításával tudja megoldani. Előfordul, hogy célhoz kötötten (pl. babaprojekt) gyógyszeres kezelést javasolnak az orvosok.
Egy kis segítség a csillogó szemekért!
Tehát mit tehetnek a családtagok, akik kedvezni szeretnének az ünnepek idején inzulinrezisztens szerettüknek? Rengeteget, mégis 3 lényeges pontot emelek ki, amit alkalmazva boldogságtól csillogó, hálás inzulinrezisztens szempárok fognak jutalmazni.
(1.) Ne mondjuk: Csak ezt a kicsit kóstold meg, ez igazán nem számít! – Ezt ugyan a legjobb szándékkal mondják a szülők-nagyszülők, mégis egy inzulinrezisztens számára a cukor (és jónéhány nem cukornak nevezett, de a szervezetben azonos hatást kiváltó édesítőszer, legyen az természetes vagy mesterséges) és a fehérliszt fogyasztása finoman szólva nem segíti azt a bizonyos stabil inzulinszintet.
Itt szeretném megemlíteni, hogy például azokban az intézményekben, ahol tisztában vannak az inzulin szerepével, inszeminációs eljárást, lombikprogramot sem kezdenek el kezeletlen inzulinrezisztencia esetén. Így már elképzelhetjük mennyire fontos ez az egész.
(2.) Ne csináljuk: Látom ám mit csinálsz, Te nem is ehetnél ebből a sütiből, hiszen cukor van benne! – Ez igaz, de egy rendkívül fontos tényezőről még nem nem beszéltem itt, ez pedig a lelki feltöltöttség állapota.
Tetszik, nem tetszik az evés és bizonyos ételek fogyasztása öröm érzetet okoz. Így van ez akkor is, ha sok-sok tudományos tanulmány azt mondja, nem az evést kellene tekintenünk az egyik legfőbb örömforrásnak. Több dolgot is fel tudnék sorolni, amit a ‘nagykönyv’ szerint másképp kellene csinálnunk és mégsem úgy csináljuk. Emberek vagyunk, és ezt tiszteletben érdemes tartani abban az esetben is, ha vannak ajánlások, ahogy kellene/illene/javasolt valamit csinálnunk. Jelenleg az emberek igen nagy százalékának az evés, a családi körben történő étkezés igenis nagy lelki feltöltődést okoz. Ne rontsuk el ezt az örömet.
Másrészt inzulinrezisztens családtagunk egészen biztosan az év többi napján is tudja mit, és mikor ehet. Engedjük meg neki, hogy saját maga döntsön ezúttal is. Támogassuk, ahol tudjuk, de ne akarjuk az élete fölötti irányítást magunkhoz ragadni.
(3.) Mit csináljunk: Kérdezzük meg mit szeretne, mi legyen otthon a kamrában, hűtőben, szekrényben! – Ez a kérdés önmagában figyelemről árulkodik és minden Kedves Olvasóm elhiheti, hogy aki olyan szigorú szabályok szerint él, mint egy IR-es rendkívül hálás lesz minden csepp célzott figyelemért.
Picit a szabályokról...
A szabályokról írok pár sort. Az inzulinrezisztencia általánosan elterjedt elsődleges kezelése az életmódváltás. Egy IR-es időre eszik általában, kerüli a stresszt, elegendő vizet fogyaszt, jó minőségű cukormentes ételeket eszik zöldségekkel, teljeskiőrlésű kenyerekkel és pékárukkal, lényeges, hogy eleget pihenjen és sportoljon. Ahogy fentebb is írtam kifejezetten fontos, hogy a lelki szeretetraktárai is feltöltött állapotban legyenek, mert a szükséges változtatások megvalósításához rengeteg figyelemre és energiára van szüksége.
Ebben az rövid cikkben természetesen nem térhettem ki minden apró részletre, inkább fogódzkodót szerettem volna adni. Hiszen manapság szinte minden családban előfordul 1-2 érintett. Bízom benne, hogy hasznosnak találják Kedves Olvasóim a leírtakat és szeretnének többet is megtudni az inzulinrezisztenciáról, az életmódváltásról, a nehezített fogyásról, vagy, hogy hogyan tudunk finom, mégis egészséges pékárukat, kenyereket készíteni.
Engedjék meg, hogy bemutatkozzam röviden: Férjemmel együtt 2018 nyarán egy álmunk valósult meg, amikor Sukrón megtaláltuk A házunkat. Mindketten a Mátra lábától származunk szomszédos falvakból: Markazról és Domoszlóról.
Életmódváltással és inzulinrezisztenciával 2015 óta foglalkozom, amikor kiderült az érintettségem. 2016 őszén kezdtem el vezetni az Inzulinrezisztens Élet Örömei blogomat, eleinte receptekkel, mára pedig klubfoglalkozások szervezésével (Budapesten, Velencén havonta 1-1 alkalommal), online programokkal, előadásokkal és egyéni segítő konzultációkkal kiegésztve, dietetikussal együttműködve.
Örömmel látom sorstársaimat, családtagjaikat az eseményeimen! Örömmel válaszolok a felmerülő kérdésekre a hello@hacsaveczbetti.hu e-mail címemen.
Szeretettel,
Betti
Testösszetétel-mérés során olyan adatokat tudsz magadról,amit a tükör nem képes megmutatni!
Rengeteg hasznos adatod lesz a szervezeted működéséről általa. Gép és gép között van különbség, így lehetőleg ugyanazon a gépen mérekezz minden alkalommal. Mik is azok az adatok amiket a testösszetétel mérő berendezés nyújt neked?
Múlt héten voltam testösszetétel mérésen, amiről posztoltam is a facebook oldalamon és ennek folyományaként többen érdeklődtetek: hogyisvanez a méréssel.
A konzultációkon azt veszem észre, hogy nem szerettek mérekezni. Ez valami fóbia lehet, vagy automatikus védekezés, mintha a számoktól válna valósággá, amit egyébként is tudsz – hogy ideje tenni valamit, saját magadért.
Az észérvek teljes egészében amellett szólnak, hogy MÉRJÜNK.
Nyilván értem én, kifejezetten kellemetlen ügy a szembesülés. Bár szerintem már a legnagyobb probléma, amikor csak ráeszmélünk, hogy ismét eltelt három hónap és mit sem változtak a paramétereink, legalábbis nem abba az irányba, amerre szerettük volna. :-/
Miért ezt tartom a legnagyobb problémának?
Mert alattomos és alig észrevehető a folyamat, közben meg egy Jolly Joker van a kezünkben amit nem használunk, és rendesen meg is fizetjük az árát. (A Jolly Joker szokásokról a ‘Betti levelekben’ írtam legutóbb a menütervezés kapcsán.)
Az ár pedig az önbecsülésünk. Ne gondold, hogy felcsaptam valami hittérítőnek. Korántsem. A képlet egyszerű: Látod a problémát (szűkebbek a ruhák, nehezebben veszed a levegőt, izzadsz, kedvetelen vagy, folyamatos a diszkomfort érzeted…) és mégsem változtatsz, mert ‘nincs időd’, ‘nincs társaságod’, ‘kedved’, vagy egyszerűen nem annyira fontos. Miközben ezeket mondogatod magadnak és nem indulsz el a változtatás felé, az önbecsülésed szépen komótosan elindul egy sétára a béka feneke alá. Ez az igazi csapda. Mert már nem csupán néhány apró centről beszélünk.
Nem, én sem vagyok kivétel. A rosszabb időszakokban a rendszeres mozgás-étkezés-pihenés és társai nekem sem mennek könnyen (És akkor most jöhetnek a tökéletes megmondó emberek, akik szentül meg vannak győződve, hogy ők tudják milyennek kell lennie egy nőnek aki blogot vezet, és relatíve olvassák néhányan, amin keresztül pedig hatással van az olvasók gondolkodására. Hogy írhatok le ilyesmit és egyáltalán?! Jöjjenek. Akkor is így van. Emberből vagyok én is, nekem is vannak küzdelmeim, nem kevés.), vagy éppen sehogysem.
A méricskéléssel szemben nekem is van némi nemszeretem érzésem: mindig is nehéznek gondoltam magam (50kg-osan is). Na, ha akkor tudtam volna, amit most tudok! Biztos nem töltök egy pillanatot sem a súlyom felől gondolkodással! Például nálunk itthon nincs mérleg. A ruháimon veszem észre jobbára, hogy valami nem stimmel. És most valami megint nem stimmel, mert combtájjékon a farmerem rohamosan gyorsan kopik.
Tiszta szerencse, hogy a jósorsom összehozott Adriennel, akinek van testösszetételmérője és volt kedves el is végezni a szükséges mérést. (Az IR Klubbokban előzetes bejelentkezés alapján van lehetőség testösszetétel mérésre, amit aztán hónapról-hónapra meg tudunk ismételni.) Ekkor derült ki a 30% körüli testzsír %-om. Valami jó hír is legyen: ami valóban az, hogy az anyagcserém alapján a szervezetem éppen 8 évvel érzi magát fiatalabbnak a valós koromnál. Szerintem ez viszont nagyon klassz! 🙂
A 30%-ból fogok ledolgozni. Ahogy a fenti képen is látod, nem a súly számít!
Az első lépéseim a következők voltak: az eddigi Power Plate-es edzések helyett DeepWork órára neveztem be, amit nagyon élvezek és ha minden jól megy, és az égiek is támogatják a szándékom, akkor lehetőségem lesz tesztelni egy itthoni edzéstervet, ami leolvasztja a 30%-ot mondjuk 25%-ra. Emiatt nagy au izgalom, mert sem ugra-bugrálni nem szeretek, sem itthon edzeni! Ugye hallod Marcsi?! Ugyanis Marcsi a felelőse ennek a bizonyos itthoni programnak. Ha nekem beválik, akkor Neketek is elérhetővé teszem.
Tehát mérni kell. Azért is, mert különben honnan tudnám megnyugtatni magam, hogy a nyáron is centiket faragtam le a PowerPlate edzések segítségével?
Na, de milyen méréseket érdemes használni az inzulinrezisztens életmódváltásnál, vagy egyáltalán az életmódváltásunknál?
Vegyük ezeket sorra:
Mérleg
Elterjedt és mindig kéznél van. Nálam speciel nincs itthon egyrészt azért, amit fentebb is írtam, másrészt pedig mert nem tartom célravezetőnek önmagában a kilók számon tartását.
Több oka is van ennek: amikor a diétánkat elkezdjük először a víz távozik, és úgy tűnhet a hirtelen látványos eredményeket követően megtorpanás van, ami meg hervasztó tud lenni.
Másrészt, amikor a diétával párhuzamosan elkezd változni a kilók száma, akkor nem tudjuk, hogy zsírból fogytunk, ahogy eredetileg terveztük, vagy izomból, amit meg nem kellene.
Inzulinrezisztensként nagyon hasznos számunkra az izom, hiszen a szervezetünkben pangó inzulint csak az izom tudja feldolgozni – működés közben!
Ruha
Nagyon szeretem, mert egyszerű és kézenfekvő. Amikor érzed, hogy a diéta és a sport hatására szebb a bőröd, jobb a közérzeted és még a ruháid is egyre kevésbé szűkek. Akkor szinte biztos, hogy az irány amit követsz, az hatásos. Persze ez sem ad konkrét választ a tested izom és zsír arányára.
Mérőszalag
Egy fokkal hasznosabb, mint az előző mérési módszer. Egész egyszerűen, mert több adatból dolgozhatsz és egészen konkrét számaid lesznek. Láthatod, ha valahol jobban meg kell nyomni a munkát és bezsebelheted a saját elismerésed a szépen alakuló eredményekért. Rendszeresen centizek felkart, mellbőséget, derekat, csípőt, combot és lábszárat – ez utóbbi csak azért, hátha egyszer lenne olyan karcsú, hogy csizmát hordhassak!
Testösszetétel-mérés
Mérőszalaggal kiegészítve ez a non plus ultra.
Testösszetétel-mérés során olyan adatokat tudsz magadról,amit a tükör nem képes megmutatni!
Rengeteg hasznos adatod lesz a szervezeted működéséről általa. Gép és gép között van különbség, így lehetőleg ugyanazon a gépen mérekezz minden alkalommal. Mik is azok az adatok amiket a testösszetétel mérő berendezés nyújt neked?
- a súlyod,
- az izmaid állapota,
- a testzsírszázalékod és megtudod ebből mennyi a zsigeri zsír,
- az anyagcseréd,
- a szervezeted hidratáltságáról,
- a csontjaid ásványianyag tartalmáról – tehát arra is ad iránymutatást, hogy számolhatsz-e csontritkulással például.
- a biológiai korodról,
- a fizikai állapotodról,
- képet ad arról, hogy naponta hány kalóriára van szükséged a szervezeted optimális működéséhez, mondjuk mennyi kcal-t kell megenned, ha egész nap ki sem mozdulsz, csak a tv gombját nyomkodod. 🙂 Tudom, hogy ilyesmi senkinél nem fordul elő, én is csak hallottam valahol ezt az opciót.
- testtömeg index (BMI),
- izomminőség.
A gép, amit IR Klubokban fogunk használni – Tanita dual Rd-953 – olyan, mint egy fürdőszobai mérleg. Éppen úgy is kell használni: zokni nélkül pucér talppal kell ráállni – ne izgulj mindenki után fertőtlenítésre kerül a mérleg – és szépen kivárni az eredményeket. Amiket aztán felvezetünk egy adatlapra, ahol majd a további méréseket is nyomon lehet követni. Nem csíp, nem fáj. Finom elektromos jelet küld a szervezetbe, ahol a jel alapján felméri hol találkozik izomszövettel, zsírral, csonttal, vízzel stb.
Tehát gyere el az IR Klubba és lássunk hozzá együtt az átalakuláshoz. 😉 Jegyek az IR Shopban kaphatók Velencére és Budapestre is – kattints IDE és gyere el!
Még egy apróság I.: Az biztos, hogy túlzottan gyakran, például naponta egyik módszert sem érdemes használni, mert a testünk napon belül és hónapon belül is változik. Érdemesebb havonta adott napon és napszakon belül is ugyanakkor vagy kb. ugyanakkor végezni a méréseket és így nyomonkövetni a saját eredményeinket.
Még egy apróság II.: – Olyan leszek, mint Colombo :-DD – Biztosan nem kell mondanom, hogy az eredményeidet mindig saját magadhoz viszonyítsd, ne a szomszéd szomszédjának a szomszédjához. A Te Világodban, Te vagy a Királynő. Légy a saját viszonyítási pontod!
Apróság III.: A testzsír % kalkulására találhatsz on-line kalkulátorokat is. Keress rá bátran, és az adataidat megadva máris megkapod a közelítő értékeket!
Szeretettel,
Betti
A képek forrása: izomorok.blogspot.com
Olyan szinten tudnak ragacsossá, fájdalmasan nehézzé válni a nap végére az összeérő combok, hogy szeretném a táskám belső zsebébe dugva magammal vinni a zuhanykabinunkat. Ha mindez nem lenne elegendő, és valami könnyű nyári ruhával vidítanám a hangulatom, néhány órán belül rá kell döbbenjek, ez a nőieskedés 35 fokos melegben, harisnya nélkül, borzasztó macerás ügy.
Megérkezett a nyár és ömlik rólunk a víz. Mindenhonnan. Vagyis másokról biztosan nem, de rólam nagyon.
Olyan szinten tud ragacsossá, kellemetlenné válni mindez a nap végére, hogy szeretném a táskám belső zsebébe dugva magammal vinni a zuhanykabinunkat. Ha mindez nem lenne elegendő, és valami könnyű nyári ruhával vidítanám a hangulatom, néhány órán belül rá kell döbbenjek, ez a nőieskedés 35 fokos melegben, harisnya nélkül (mondjuk harisnyával is), borzasztó macerás ügy, mert összeér a combom és bizony hamar fájdalmas lesz minden egyes ragadós lépés.
A combösszeérés nem pusztán a plus size nők számára kérdés és nem vonható érte felelősségre kizárólag az inzulinrezisztencia sem. Elegendő, ha szűkebb csípővel vagy izmosabb combokkal áldott meg a genetika.
Az Inzulinrezisztens életmódváltó klub tagjaival közösen gondolkodva megoldások után kezdtem keresgélni, és találtam is 7 közkézen (is) forgó instant tippet, amit most a legnagyobb szeretettel osztok meg Veled kedves olvasóm! 🙂 A cél, hogy élvezzük a nyarat, amihez szerintem hozzátartoznak a kellemes nyári ruhák és az ápoltság érzésének fenntartása is. Mindegy, hogy inzulinrezisztencia, plus size, áldott állapot, pajzsmirigy vagy genetika áll a háttérben. Így gondolod Te is, ugye?
(1.) Hintőpor
Nagy előnye, hogy olcsó és ezzel elegánsan le is zárhatjuk az előnyök sorát. Tény: sokaktól hallottam ódákat zengeni róla.
Számomra problémás, hogy csak világos cuccokhoz használhatom és nyomot hagy.
Arról nem is beszélve, hogy kb. 5 percig tart a hatása. Meg elépzelem a mosdót utánam használó delikvens arcát, ahogy a rengeteg fehér port meglátja a földön. :-DDD Na, ezt így nem szívesen… monjuk, ha nincs más, akkor persze. 😉
(2.) Dezodor
Ha nem is értem hogyan, de működik.
Lassan egy éve használom az olivianatural.hu természetes krémdezodorait és örömmel tapasztaltam, hogy a kidörzsölődés ellen is kiválóan véd.
(3.) Neogranormon
Próbálni nem próbáltam, a csoportban javasolták a lányok, állítólag nem hagy nyomot a szoknyán.
(4.) Harisnya elvágva
Nálam ez már az elvek síkján saját porába hullott.
Talán abból a korosztályból vagy, akik kislánykorukban harisnyaszárat elvágva csináltak maguknak “menő” hajgumikat. Akkor annak a tudásnak is a birtokában vagy, hogy az elvágott harisnya pöndörödik. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ez az ötlet működőképes lenne.
Kapható a rövid harisnyának az a formája, ami kifejezetten a nyári combvédelem céljára készült, az teljesen más. A vágásnál a szár el van dolgozva. Nem csúszik fel, nem pöndörödik.
(5.) Biciklisnadrág, vagy száras bugyi (az én olvasatomban: mamabugyi)
Rendeltem magamnak, és meg kell mondjam, nagyon kényelmes viselet: puha és üdítő. Mondjuk duplán melegít, ami miatt legalább akkora öröm volt levenni, mint az első pár lépésnél viselni. Óriási tapasztalat, hogy nálam nagy komfortérzet rombolással járt, amikor leültem és a mamabugyi széle kivillant, pedig nem vagyok egy miniszoknyás típus. Lévén, hogy a szoknya feljebb csúszott a csipkés szél pedig lényegesen combközép alatt végződik. Alig vártam a nap végét. (Erről az akciómról az Insta profilomon írtam. Kattints ide, és kezdd el követni a kalandjaimat ott is!)
(6.) Kidörzsölődés elleni sportkrém
Ez a tudományom is a csoportból származik, és ahogy elhangzott, már száguldottam is a Dechatlonba vásárolni. Bevallom, nem éreztem kiemelkedően jobbnak, mint a fent említett krémdezodort. Sportolás közben, futásnál vagy bicajozásnál biztosan egészen más az eredmény, de nálam egyelőre 1:1 az állás. Lehet kapni krém formában, stiftként is.
(7.) Combcsipke
Abszolút a kedvencem. A széles csipkét belül szilikoncsík tartja a combokon. Először talán furcsa viselet, de hamar hozzá lehet szokni és nem melegít úgy, mint a mamabugyi. 🙂 Innen akár rendelhetsz is. Nekem az 5 pontban említett mamabugyim van innen és a rendelésem mellé kaptam 2.000Ft-os ajándékkupont is. 🙂
Az ígértem, hogy instant tippeket hozok, de ugye nem szeretsz bele egyikbe sem annyira, hogy lemondj a csodás IR lifestyle-ról?! – sporttal és mértékletes étkezéssel.
Vagy ha már feladtad párszor, keress meg és találjuk meg együtt az okát!
Andrea életmódváltásbeli sikerét saját kitartásának, bátorságának és az általunk szervezett webinaroknak köszönheti. Amellett, hogy folyamatos orvosi kontroll alatt állt. Olvasd el történetét és gyere el te is a következő webinarra!
Andreát az Inzulinrezisztens életmódváltók klubjában ismertem meg, ahol egymás között zárt környezetben beszélhetjük meg az életmódváltásunkkal kapcsolatos kérdéseinket.
Azért vagyok kimondhatatlanul büszke rá, mert nap, mint nap láttam a változását, az utat, amit bejárt. Tudtam, amikor nehézségekkel küzdött – szerencsére bátran kérdezett mindig – és láttam, ahogy változik és egyre nő a magabiztossága. Néhány hónap alatt megtörtént az átalakulás.
Úgy éreztem sokaknak segíthet az Ő sikere, azoknak – talán épp a Te környezetedben is van valaki – akik az út elején járnak, esetleg már számtalan próbálkozással a hátuk mögött, ezért felkértem válaszoljon néhány kérdésemre, őszintén mondja el hogyan vezetett az útja az eredményességig.
Fogadd szertetettel Andrea sikertörténetét!
(1.)
Ki vagy Te és Mit csinálsz? Hogyan kerültél az életmódváltás közelébe? Ez volt az első alkalom, vagy már valahanyadik?
Terjékiné Balogh Andrea vagyok, Kecskeméten élek és dolgozom.
Nálam már 2014-ben kezdődött a probléma. Azt vettem észre, hogy folyamatosan szedem fel a kilókat. Háziorvoshoz mentem tanácsért, aki vizsgálatokra küldött.
Megállapították az IR-t, pajzsmirigy alul működést is diagnosztizáltak, bár a labor nem mutatott semmi eltérést.
Cukorgondozóba küldtek, ott megállapították, hogy nem
vagyok cukorbeteg, de próbáljak diétázni, mozogni. Valószínűsítették, hogy a változókor is közrejátszik a súlyom gyarapodásában.
Az endokrinológia itt féléves előjegyzéssel működik, és összesen van 3 orvos! Kaptam gyógyszereket, semmi nem történt.
2015-ben Édesanyám hirtelen halála miatt fogytam 10 kg-ot.
Amikor lelkileg egy kicsit helyre rázódtam, újra elkezdődött a hízás, ekkor elhatároztam, hogy keresek egy másik orvost. Itt 2018 februárjában voltam nála először, tőle kaptam használható tanácsokat, de nagyon kevés idő van egy betegre. Fogalmam nem volt mit egyek, hogyan kezdjek hozzá.
Ekkor 93,3 kg voltam.
Interneten próbáltam infókat gyűjteni…
(2.)
Mi volt a legnagyobb problémád, amivel szembesültél? Mihez kellett bátorság, hogy meglépd?
A legnagyobb problémám, hogy korlátozottak a lehetőségeim a mozgásra, 5 térdműtét után már a gerincemmel is gond van.
Évente-félévente kaptam a térdembe a drága injekció kúrákat, hogy el tudjam viselni a fájdalmat.
Igazából úgy gondolom, ehhez nem is bátorság kell, hanem elhatározás!!!!! Akard a változást, tegyél érte, és eléred a célt, egy egészségesebb életet!
Elegem lett, hogy egyre nagyobb ruhák kellettek! Gyötrelmes volt napi szinten a 2. emeletre az irodába felmászni, meg egyáltalán eljutni a munkahelyre. Oda ugyanis gyalog járok.
Nem szerettem már tükörbe sem nézni! A térdeim, derekam állandóan fájtak, minden orvos fogyást javasolt. Összességében rosszul éreztem magam!!
Nagyon nehéz volt az első kilóktól megszabadulni, már féltem a mérlegtől.
A Doktornő 3 havonta visszarendelt és elsőként mindig a mérlegre kellett állni! 3 hónap alatt 2 kg mínusz, de volt hogy csak 1 kg ment le. Úgy éreztem nekem ez nem fog menni, el voltam keseredve!
(3.)
Ki vagy mi volt az akivel vagy amivel találkoztál, és úgy érezted, hogy segíthet Neked? Mi segített?
2018. decemberben csatlakoztam az Inzulinrezisztens életmódváltó klubhoz. Láttam milyen sok embernek van hasonló problémája, és ők is valahogyan eljutottak az eredményeikhez. Erőt merítettem belőlük!
Bátortalan voltam, félve kérdeztem, mégis kaptam válaszokat, aminek nagyon örültem :-).
Persze egyre nagyobb káosz volt a fejemben. Jegyzeteltem a hozzászólásokból, amit tudtam kinyomtattam.
Akkor lehetett jelentkezni a webinarra! Többen javasolták próbáljam meg. Mivel egyre zűrzavarosabb lett minden, úgy voltam vele megpróbálom, hisz csak nyerhetek vele!
Annyira örülök neki, mert jól döntöttem! Végleg elhatároztam, hogy én is belevágok!
Óriási segítséget kaptam Virágnak és Bettinek köszönhetően!!! A Csoporttól és a webinarokból rengeteg hasznos információt gyűjtöttem, kezdem érteni és alkalmazni amiket addig tanultam.
(4.)
Mi volt a terv, az útmutatás, a javaslat?
Eleinte nem voltak tervek, úgy éreztem én erre képtelen vagyok!
Útmutatást egy keveset a Doktornőtől is kaptam, de a legtöbbet Ti adtátok nekem (Betti: Milyen jó ezt hallani! Köszönjük!) amikor elvesztem az IR útvesztőjében, akkor nyújtottatok nekem segítő kezet! (Betti: örömmel tettük ;-)) Elindítottatok egy olyan úton, ami a helyes irányba vezet engem!
Hálás vagyok érte! Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!
A csoportban Hermina a szívem csücske!! Türelmes, segítőkész, elmagyaráz mindent érthetően!
(7.)
Mi lett volna ha, nem változtatsz semmit? Hol lennél most?
Súlygyarapodás, rossz közérzet, rengeteg fájdalom, kilátástalanság!
Talán most 100 kg lennék? Rágondolni is szörnyű!
(8.)
Honnan indultál és hová jutottál?
Úgy gondolom óriási lépes ez tőlem! Jobban érzem magam, könnyebben mozgok, van sikerélményem!
Tudom van aki ennyi idő alatt fogy akár 20 kg-ot is, de én ennyit tudtam. Folytatom, persze vannak hullámvölgyek. Kis lépésekben haladok.
93,3 kg-ról eljutottam 84,5 kg-ra!
Van már egy IR dossziém receptekkel és fontos tudnivalókkal!
A reggeli szendvicshez mindig eszem valami nyers zöldséget, ezt korábban nem tettem.
Az esti nassolás nálam rendszeres volt, próbálom visszaszorítani, itt azért még vannak gondok, de jól haladok.
A napi 5x étkezés sem könnyű, de próbálom betartani!
A cukrot sikerült kiiktatnom, annyira jó érzés!!!
(9.)
Mikre vagy képes a sikered óta? Mi az amit azóta képes vagy megvalósítani?
Úgy érzem magabiztosabb lettem egy kicsit és felszabadultabb!
Szeretnék még több információra szert tenni, hogy tovább léphessek!
Szeretnék én is mozogni valamennyit, mert kellene. (Orvosi javaslatra csak az ellipszis tréner jöhet szóba.)
Betti: Sziporkázik a számtalan jobbnál jobb ötlet, amit akár Te is megvalósíthatsz kedves Olvasóm!
Például az IR Mappa, ahol a receptek, a jógyakorlatok, tippek egy helyen vannak összegyűjtve. Vagy a zöldségek fogyasztása minden étkezéshez, el sem tudod képzelni mennyit seígithet ez az apróság akkor is, ha gyakran érzed kevésnek az előírt ételmennyiséget és éhes vagy. Az ellipszis tréner fantasztikus, mert nagyon jól átmozgat és már 40 perc használattal is gyorsítani tudod az egyébként belassult anyagcserédet. Közben meg hallgathatsz zenét, tanulhatsz 🙂
Nem vagyok egy elkötelezett fesztiválra járó ember, de ide mégiscsak elmentem, hiszen Nekem is szólt :-)
[Nem szponzorált bejegyzés]
Izgalommal vártam a hétvégén megrendezett Mentes Fesztet. Első rendezvény, nagyszerű kezdeményezés!
Vártam, hogy újdonságokra bukkanjak a saját ékegyszerű inzulinrezisztens életvitelemhez, amiből aztán Nektek is tudok tovább adni jóságokat.
Ha Te is emiatt olvasod a bejegyzésem, akkor most engedd meg, hogy picit elkanyarodjak és messzebbről kezdjem a MentesFeszt bemutatását.
HELYSZÍN:
A BME egyik épülete, igényes környezet, egészen közeli parkolásra is van lehetőség, és aki BKV-val, bocsánat BKK-val érkezik, annak csupán néhány perc séta a 4-6 villamos Petőfi híd Budai hídfőjének megállója.
Az időjárás talán kevésbé kegyes, de a februári időpontnak megfelelő. Süt a nap, kabátban is hűvös.
Néhány kiállító már a főbejárat előtt is van – még meg sem érkeztem, amikor a töltött káposzta befészkelte magát a tudatomba – a kiállítótér 2 szintes. A földszinten alul a színpad, körbe-körbe pedig a kiállítók.
A KEDVENCEIM:
(1.) A plakátok és a téphető cukiságok, üzenetek. Annyira jó, hogy ilyesmikre is gondoltak a szervezők!
(2.) Kukoricalisztből, rizslisztből, avokádómagból, bambuszból, cukornádból és burgonyából készült edények, szívószálak, a műanyag kiváltására. Imádtam ezt a standot!
(3.) Vércukormérés szúrás nélkül. Erről többet is megtudtam. Például, hogy hetekig szúrással kell kalibrálni az eszközt. Ezt követően már valóban nem szükséges szúrni.
A KIÁLLÍTÓK IR SZEMPONTBÓL:
Volt egy nagy hiányossága a kínálatnak: a kiállítók egy része a cukormentességet úgy értelmezte, hogy helyette kókuszvirágcukrot, almacukrot használt, ami ugyanaz, mint a rendes cukor, csak pepitában, egészségesnek promótálva. Őszintén szólva ez némi csalódással töltött el..
Teljes kiőrlésű cuccot nem tudtam magamnak vásárolni. Ahová odamentem, csodás varázslisztekről hallottam, amik jóságát nem kérdőjelezem meg egy percig sem, csak éppen nem az, ami nekünk (IR világban) jó. Itt adja magát a következő kérdés, hogy ha kalandvágyó módon bele is vágok a szuper lisztekből készült ételek tesztelésébe, akkor ott a helyszínen honnan tudom meg sebtiben, hogy mennyit ehetek belőlük?! Hiányoltam az összetétel táblákat.
Ugyanakkor szerencsére senki nem titkolózott, mindenki természtesnek vette, hogy tudni szeretném, mi mit tartalmaz. 🙂 Ez nagyon megnyugtató volt.
Az inzulinrezisztens életmóddal kapcsolatos bonyodalmak és tévhitek annak is köszönhetőek, hogy óriási félreértés van a felhasználható alapanyagok tekintetében. Szerintem egyfelől túl van bonyolítva, másfelől pedig maguk a termékek gyártói is azt hiszik, hogy az általuk felhasznált alapanyagok bárkinek jók, mert bizonyos szempontból egészségesnek vannak bélyegezve. Mondok példákat: nekünk mértékkel jók a paleós lisztek/kekszek, és egyáltalán nem jó a kókuszvirágcukor és az almacukor. Ezekkel igen gyakran találkoztam ezúttal.
Magyarázzam miért? Ha Neked semmi szükséged a magyarázatra, ugord át ezt a bekezdést bátran, mert a kezdők kedvéért leírom: a paleolit lisztek jellemzően maglisztek, amik ugyan alacsony szénhidráttartalommal rendelkeznek, de magas a zsírtartalmuk és inzulinrezisztensként a zsírbevitel-, a testzsírszázalék csökkentése egy megvalósítandó cél, a konkrétan meghatározott szénhidrátbevitel mellett.
Igen, létezik a vékony-zsíros test, ami félrevezető lehet, hiszen vékonyak vagyunk, így nem baj, ha zsírosat eszünk… De baj.
A fenti cukrok pedig tudjátok, a nevükben is benne van: cukrok.
Amiért nem vásároltam kapásból a kapuban töltött káposztát, annak az volt az oka, hogy vágytam a mentes kürtőskalácsra, amit mindenütt alaposan beharangoztak. Oda vagyok a kürtőskalácsért, meg a palacsintáért, meg a gofriért. Így különösképp nagy arculcsapás volt, hogy a kürtőskalács nem TK lisztes volt, az édesítése pedig maltittal (maltit nálam egyenlő a haspuffadással és a hasmenéssel. Fogalmazhatnék titokzatosabban, de minek szépítsem sajnos ez van és Te gyanítom azért olvasod ezt a bejegyzést, mert hasonló pályán futunk 😉 ) történt. Kürtőskalács kilőve.
Semmi baj, ott a palacsinta és a gofri. Ami ugyan 1500 Ft-ba került, de ne éhezzek már egy nekem is szóló fesztiválon. Nézzük mi van a tésztában: kókuszliszt, bambuszrost liszt, tápióka liszt, mandula liszt – legyen 🙂 és mivel édesítenek? Cuki cukrokkal: kókuszvirág- és almacukor.
ÖSSZESSÉGÉBEN:
Ahogy visszaolvasom a soraim a nem titkolt csalódás érződik IR szempontból. DE! biztos vagyok benne, hogy akik egyéb mentességekkel élnek új sok információval gazdagodva mentek haza. Legalábbis remélem! Szóval távolról sem lehúzás akar lenni ez a bejegyzés, inkább csak rávilágítás arra, hogy még van lefedetlen terület egy ilyen rendezvény számára, hiszen itt vagyunk mi az inzulinrezisztensek, akik valóban cukormentesen élnek, és főként lassú felszívódású szénhidrátokat fogyasztanak.
Összességében nagyszerű kezdeményezésnek tartom a Mentes Feszt-et. Remélem a szervezők elégedettek voltak olyannyira az eredményével, hogy jövőre is belevágjanak a szervezéssel járó izgalmakba!
UI: Hogy mi lett a töltött káposztával? – Halottról jót, vagy semmit. 😉
...Felmértem a helyzetet, és tudtam, hogy az étkezések eleinte neccesek lesznek. A terv az volt, hogy találok közel olyan helyet, ahol nekem való ételek is készülnek. Kisétkezésekre pedig viszek magammal elegendő mennyiséget. ...
Ma takarítottam. Jó egy hónapja alig nyúltam valamihez a lakásban. Elmosogatni a mosatlan halmazt kb. 40 perc volt, végignyalni a fürdőszobát, felmosni szintén annyi. Ezt halogatom ki tudja mióta?!
Hogy oda lennék a takarításért? Nem mondanám: a körömlakkomat rendszerint megmarja az ecetes tisztító, a szagát is utálom, de mégiscsak tisztaság szaga van és természetes. A rendet, azt szeretem. Nagyon is.
Megint takarítás közben jöttek a magyarázatok: mennyire összefügg nálam a külső- és a belső rend, a külső- és belső tisztaság. Most, hogy túl vagyok ezen a 2×40 percen, de igazából már közben is megjelentek a boldog érzéscsírák, hogy én irányítok. Ez jó. Ettől még inkább elkapott a hév és már a vécét is boldogabban vízkőtelenítettem.
De, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, amitől a 80%-ban szépen beállított inzulinrezisztens életem ismét a fekete fenekét tolja az orrom elé?
Mondd, hogy a vágyak nem válnak valóra.
…és olvass serényen tovább 🙂
Szeptemberben megvágytam egy változást, úgy éreztem lassan lejár az időm az akkori munkahelyemen. Biztosan ismered az érzést, amikor minden rendben, de már tudod, hogy valaminek a vége közeledik és igazából készen is vagy rá, hogy elengedd. Egész halvány érzés volt ez szeptemberben, de megszületett. Nem kezdtem pánikszerű álláskeresésbe és önéletrajzírogatásba, mint tettem korábban számtalanszor, hanem egyszerűen azt gondoltam elegendő lesz valami pezsgés, új közeg, ahol hasonszőrűekkel találkozhatok. Így beiratkoztam Pongor-Juhász Attilához szív alapú marketinget tanulni és lázasan vetettem bele magam a blog megreformálásába – ez még mindig tart, ha továbbra is velem maradsz biztosan találkozol a kérdéseimmel a Neked írt leveleimben, hogy a blog kinézetében és funkcióiban olyan legyen, ami legjobban segíti az IR-eseket – úgy éreztem célba értem, ismét pezsgés van körülöttem, de a stabil környezet azért megvan. Hurrá! 🙂
Váltsak, vagy ne váltsak?
Ekkor jött egy telefonhívás, hogy esetleg lenne-e kedvem váltani.
Csípőből az volt a válaszom, hogy nem, dehogy, pontosan jó helyen vagyok. Azért egy beszélgetésre csak hajlottam. Így történt, hogy megkezdtem pályafutásom az új helyen január elejével.
Felmértem a helyzetet, és tudtam, hogy az étkezések eleinte neccesek lesznek. A terv az volt, hogy találok közel olyan helyet, ahol nekem való ételek is készülnek. Kisétkezésekre pedig viszek magammal elegendő mennyiséget.
Amit viszont nem vettem számításba:
(1.) A többiek közösen járnak ebédelni és én nagyon élvezem ezt a közösséget. Magyarán amennyit csak lehet ott akarok lenni. – Ezt azonnal üti a nekem való étel kártya.
(2.) Mint kiderült az ‘inkább bármit enni, mint egyáltalán nem enni’ elv alapján majdnem hiába megyek velük, mert nem eszem meg az adagokat. Szinte az étel felét minden alkalommal elhozom magammal dobozban. – Ez pedig tuti üti, az egyél eleget* elvet (a bejegyzés végén elmagyarázom ;-D), mert délutánra már meglehetősen fáradt vagyok. Persze a fél ebédem maradékát legtöbbször csak itthon jut eszembe megenni. Én balga! Gondolhatod, hogy ez az egyetlen mozzanat már önmagában is tönkrevágja a délután többi részét. Mire magamhoz térek, már túl is vagyunk a lefekvés idején.
(3.) Ezzel el is érkeztünk a 3. ponthoz: éjfél, fél 1 mire elalszom – normál esetben 10-kor már a pihi időszak van nálam és az alvásra ráhangolódó könyvolvasás, vagy Bullet Journal írása – így reggel 7- negyed 8 mire kinyitom a szemem, ami már tálcán nyújtja a nyomott napkezdést és a késői érkezést, amitől lelkiismertfurdalásom van. Még úgy is, hogy már az interjún megbeszéltük, a 8.00-ás érkezés nálam necces pont, reggelizni kell.
Reggel én ezt csinálom. - Alapesetben.
Jogosan kérdezed, hogy miért? Nem ez a normális nálam? Hát nem. Reggel szeretek olvasgatni, tornázni, meditálni, emiatt normális esetben 5-kor kelek. Valamint ilyenkor foglalkozom a bloggal is – nooormális esetben. Ilyenkor szokott pompásan indulni a napom.
De ha az irányítás nem nálam van az életem jól kipróbált sarokpontjai tekintetében, akkor a teljesítményem visszaesik, mondhatnám arra a szintre ahonnan indultam, de ez nem lenne igaz. Inkább hozom a könyv szerinti példát, miszerint krízis helyzetekben (igen, egy tudatos munkahelyváltás is lehet ilyen, ahogy egy munkahely elvesztése, válás, haláleset, gyermekszületés stb. szintén) a gondosan megdolgozott kialakított, viselkedésformák és szokások visszaesnek a leggyengébb pontjukra, a legmélyebb zugukba. A mosatlan edények halmai alá.
Ettől megoldódik?!
Ki tehet ez ellen? Hát én. Hogyan? Úgy, hogy szépen, apró lépésekben visszaveszem a gyeplőt a kezembe. Például, felszámolom az önálló életre kelt mosatlankupacokat, végigsuvickolom a fürdőszobát, vagy rendet teszek a könyvespolcon… (valamelyik nap webinart tartottam és láttam, hogy a szín szerint sorba rendezett könyveim abszolút belelátszanak a kamerába. Nevettem magamban rendesen, hogy vajon aki ezt látja mit gondolhat?! :-DDD Kellene egy paraván, vagy mi…)
Szerencsére ez az út is jól be van már járatva. Sok elemét nem csak megtanultam, hanem éltem is a mindennapjaim során. Azért remélem jól tudod, hogy a szerencsének ehhez vajmi kevés köze van. Ez lenne az, amikor a jó szokásaimat, az életem kialakított rendszerét egyszercsak díszdobozban, korallszínű masnival átkötve a Klinikák metro megálló kijáratánál találom, jól láthatóan felcímkézve a nevemre. Na ez valóban szerencse lenne.
Az, hogy tudom mitől van energiám, jó kedvem, másokat is energiával ellátó életszemléletem, az meló. Durván sok meló.
Nem is értem miért halogattam ezt a 2x40percnyi teendőt?! Talán mert lefoglalt a változáskezelés? Pontosan. Azt kérdezed, hogy ezzel, hogy erre ráláttam, most minden visszazökken-e a ‘normális’ kerékvágásba? Aligha.
Egy biztos, ebben az új környezetben kizárólag az életmódváltás során jól megtanult elemekből építhetem újra az ide is illeszkedő, jól működő inzulinrezisztens életmódom. Most újra tapasztalom milyen az, hogy elmondom valakinek miből is áll ez az egész, hogy milyen az új szabályok között betartani a sajátjaimat – a szervezetem szabályait.
*egyél eleget elv: ha nem eszed meg az előírt mennyiséget szénhidrátban, kalóriában a szervezeted rááll a hiánygazdálkodásra és annak ellenére, hogy keveset eszel észre fogod venni, hogy a zsírpárnák csak gyűlnek.
Az első az volt, hogy elhiggyem, engem is érint. Emlékszem, hogy a labor leletemmel sírtam a kocsiban, miután megkaptam. Cseppet sem volt jó, sőt én már az IR utáni állapotban voltam, amikor kiderült. A reggeli mindennapi beiktatása volt talán a legnehezebb nekem. Hogy oldottam meg?
Virággal azóta dolgozom együtt, amióta kipattant a fejemből, hogy szeretném a kezdő inzulinrezisztensek számára az alap életmód információkat bárhonnan elérhető módon, hitelesen átadni.
A közös munka az első pillanattól kezdve a kölcsönösség alapjain virágzik, amiben öröm együttműködni. Virág olyan lelkesedéssel és lelkiismeretességgel dolgozik minden egyes elé kerülő kérdésen, amitől mindenki jó kezekben érzi magát.
(1.) Elmesélnéd, hogyan jött az ölet, hogy dietetikus legyél? Miért kezdtél ezzel a területtel foglalkozni?
Már egész fiatal koromtól kezdve érdekelt a táplálkozás és az ételkészítés. Még a kezdetekben cukrász szerettem volna lenni, a mai napig nagyon szeretek sütiket és tortákat sütni itthon. Vendéglátó szakközepet és technikumot végeztem, de szerettem volna egy diplomát is. Mivel mindig érdekelt a táplálkozás, adott volt, hogy érdemes lenne ezt a szakot választanom. Nem bántam meg! Mindig volt körülöttem olyan, akinek valami egészségügyi problémája van, melyhez dietoterápia is javasolt lehet, és saját apukámon is láttam, hogy a diéta kialakításához bizony jól jön a szakember segítsége.
(2.) Mi a különbség a dietetikus, a diabetológus, a táplálkozási tanácsadó között?
Sokszor találkozunk ezekkel az elnevezésekkel és a hétköznapi ember számára könnyen összekeverhetőnek tűnnek.
Én még a fent említett körbe bevenném a diabetikus kifejezést is. Ohh, hányszor hívnak minket ezeken a különböző megnevezéseken ☺ . Kaptam már olyan levelet, mely úgy kezdődött, hogy „Kedves diabetikus kisasszony!”
A diabetológus a szakorvos, aki a diabétesszel (szénhidrát anyagcsere- zavarokkal) és a velük kapcsolatos szövődményekkel foglalkozik. A diabetikus szó azokat a termékeket jelzi, melyek diabéteszben szenvedő betegek elfogyaszthatnak. A dietetikus magyarázatára általában a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége weboldalán is megtalálható leírást szoktam használni, mivel ennél jobban nem is tudnám megfogalmazni, ki is a dietetikus:
„A dietetikus a táplálkozástudomány és a dietetika területén szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkező személy, akit a nemzeti kormányzati szervek elismernek. A dietetikus a táplálkozástudományt egészséges és beteg egyének, valamint csoportok élelmezési ellátása, gyógyítása és egészségnevelése céljából alkalmazza. Feladata a betegélelmezésen és közétkeztetésen túl táplálkozási tanácsadás a gyógyítás különböző területein, valamint a táplálkozással és életmóddal összefüggő betegségek megelőzése, vagyis a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozás megismertetése a lakossággal.”
A táplálkozási tanácsadó nem dietetikus. Maga a képzésük is sokkal rövidebb és egyszerűbb, sok esetben csak 6-10 alkalmas. (A dietetikus képzés pl nappali tagozaton 8 félév, és kórházi gyakorlatokkal tarkított)
(3.) Tudom, hogy érintett vagy Te is.
Mi volt a legnagyobb kihívás/nehézség az inzulinrezisztens életmódban számodra? Hogyan oldottad meg?
Az első az volt, hogy elhiggyem, engem is érint. Emlékszem, hogy a labor leletemmel sírtam a kocsiban, miután megkaptam. Cseppet sem volt jó, sőt én már az IR utáni állapotban voltam, amikor kiderült. A reggeli mindennapi beiktatása volt talán a legnehezebb nekem. Hogy oldottam meg? Ha kell, akkor kell alapon nekiálltam, és megszoktam. Ma már automatikusan leülök reggelizni reggel 8-ig.
(4.) Hogyan változott meg az inzulinrezisztens életviteled, miután megszülettek a gyermekeid?
A gyerekek születése nem nagyon befolyásolta. A terhességek előtt is tartottam, a terhességek alatt szinte 100%-osan csináltam, hiszen inzulinos cukorbeteg voltam mind a kétszer. A szoptatások idejére picit lazult, most pedig ismét előtérben van a diéta.
(5.) Mi az a 3 kérdés inzulinrezisztencia területén, amivel a leggyakrabban megtalálnak Téged a hozzád fordulók?
1., soha nem ehetek többet krémest/tortát/fehér kenyeret?? Ez általános, ez szinte minden újonnan diagnosztizált szájából elhangzik.
2., Meddig kell diétázni?
3., Le fogok fogyni ettől?
Ezek a kérdések fordulnak elő a leggyakrabbak.
(6.) Mit tanácsolnál azoknak az inzulinrezisztenseknek, akik most tudták meg, hogy mi okozza a problémáikat?
Első és legfontosabb: ne essenek kétségbe!
Második, hogy keressenek szakembert, aki segít nekik a személyre szabott kezelésükben, diétájukban!
Harmadik, hogy ne akarjanak minden diétás tanácsot egyik napról a másikra beépíteni a mindennapjaikba, inkább építsék fel a diétát!
Vágjanak bele az életmódváltásba, mert megéri!
Erről egy nagyon jó cikket is írtam, melyet érdemes elolvasni. [Cikk itt.]
(7.) Van valamilyen időbeosztási praktikád? Hogyan tartod egyensúlyban a családi életed és a munkád?
Alapjában van egy főállásom, dietetikus élelmezésvezető vagyok egy egyházi szociális intézményben. A gyerekeim még picik, 1,5 és 3,5 évesek, jelenleg GYED-en vagyok.
A családommal próbálok sok és minőségi időt tölteni, az első nekem a család. Mellettük dolgozom is annyit, amennyit a gyerekek mellett tudok, nagyon szeretem, amit csinálok. Nem csak tanácsadással foglalkozom, mellette szakmai cikkeket írok, étlapokat tervezek közintézményeknek illetve házhoz szállító cégeknek, egészségnapokra járok szakemberként… Nem könnyű összeegyeztetni, pár hónap kellett, mire minden összecsiszolódott A férjem nagyon toleráns, sokat segít és támogatja a munkámat is, ez nekem sokat jelent! Nagyon élvezem az életem ☺
(8.) Van valami, amiért hálás lehetsz az inzulinrezisztenciának? Olyasmire gondolok, amit nem valósítottál volna meg, ami nélkül sivárabb lenne az életed.
Szakemberként is tudom, hogy a reggeli mennyire fontos, de amíg nem derült ki az IR-em, én sem tartottam minden nap, pláne nem korán. Ez abszolút megváltozott, és sokkal jobban is érzem magamat tőle a nap folyamán, ez mindenképp pozitívum. A munkám terén is sokat hasznosítottam belőle, hisz így, hogy átélem az IR-esek gondjait én is, sok tapasztalatot gyűjtök, és ezt be tudom építeni a munkámba. Ha nem lettem volna IR-es, nem biztos, hogy ez a témakör lenne az egyik szakterületem. Komolyabb rendszer került az életembe, az biztos! És megtanultam teljes kiőrlésű süteményeket is készíteni! <3
Kérdezz Virágtól a következő on-line workshopon! Részletek itt!
HACSAVECZ BEATRIX
Életmód-rendező
Megéltem az életmódváltás minden nehézségét – étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás, gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb. Sokkal később döbbentem rá, hogy nem csupán ennyi kell a jólléthez.
Jött a felismerés, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről (saját magamról). Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész addig magamon kívül hittem a helyét.
Mindig is imádtam rendet rakni, folyamatot építeni, átalakítani, élhetőbbé tenni az emberek életét. Azzal, hogy ráláthattam a saját nehézségeimen kereszül másokéra; úgy érzem megtaláltam, amit szívesen csinálok bármikor és bárhol, hiszen az írásaimon keresztül, a receptekkel, a sikertörténetekkel, a workshopokkal és tanfolyamokkal éppen azt a jóllétet viszem házhoz, ami mindenkinek személyes igénye.
Csupán egy picit rásegítek itt-ott :-)
Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.
Virággal azóta dolgozom együtt, amióta kipattant a fejemből, hogy szeretném a kezdő inzulinrezisztensek számára az alap életmód információkat bárhonnan elérhető módon, hitelesen átadni.
A közös munka az első pillanattól kezdve a kölcsönösség alapjain virágzik, amiben öröm együttműködni. Virág olyan lelkesedéssel és lelkiismeretességgel dolgozik minden egyes elé kerülő kérdésen, amitől mindenki jó kezekben érzi magát.
(1.) Elmesélnéd, hogyan jött az ölet, hogy dietetikus legyél? Miért kezdtél ezzel a területtel foglalkozni?
Már egész fiatal koromtól kezdve érdekelt a táplálkozás és az ételkészítés. Még a kezdetekben cukrász szerettem volna lenni, a mai napig nagyon szeretek sütiket és tortákat sütni itthon. Vendéglátó szakközepet és technikumot végeztem, de szerettem volna egy diplomát is. Mivel mindig érdekelt a táplálkozás, adott volt, hogy érdemes lenne ezt a szakot választanom. Nem bántam meg! Mindig volt körülöttem olyan, akinek valami egészségügyi problémája van, melyhez dietoterápia is javasolt lehet, és saját apukámon is láttam, hogy a diéta kialakításához bizony jól jön a szakember segítsége.
(2.) Mi a különbség a dietetikus, a diabetológus, a táplálkozási tanácsadó között?
Sokszor találkozunk ezekkel az elnevezésekkel és a hétköznapi ember számára könnyen összekeverhetőnek tűnnek.
Én még a fent említett körbe bevenném a diabetikus kifejezést is. Ohh, hányszor hívnak minket ezeken a különböző megnevezéseken ☺ . Kaptam már olyan levelet, mely úgy kezdődött, hogy „Kedves diabetikus kisasszony!”
A diabetológus a szakorvos, aki a diabétesszel (szénhidrát anyagcsere- zavarokkal) és a velük kapcsolatos szövődményekkel foglalkozik. A diabetikus szó azokat a termékeket jelzi, melyek diabéteszben szenvedő betegek elfogyaszthatnak. A dietetikus magyarázatára általában a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége weboldalán is megtalálható leírást szoktam használni, mivel ennél jobban nem is tudnám megfogalmazni, ki is a dietetikus:
„A dietetikus a táplálkozástudomány és a dietetika területén szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkező személy, akit a nemzeti kormányzati szervek elismernek. A dietetikus a táplálkozástudományt egészséges és beteg egyének, valamint csoportok élelmezési ellátása, gyógyítása és egészségnevelése céljából alkalmazza. Feladata a betegélelmezésen és közétkeztetésen túl táplálkozási tanácsadás a gyógyítás különböző területein, valamint a táplálkozással és életmóddal összefüggő betegségek megelőzése, vagyis a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozás megismertetése a lakossággal.”
A táplálkozási tanácsadó nem dietetikus. Maga a képzésük is sokkal rövidebb és egyszerűbb, sok esetben csak 6-10 alkalmas. (A dietetikus képzés pl nappali tagozaton 8 félév, és kórházi gyakorlatokkal tarkított)
(3.) Tudom, hogy érintett vagy Te is.
Mi volt a legnagyobb kihívás/nehézség az inzulinrezisztens életmódban számodra? Hogyan oldottad meg?
Az első az volt, hogy elhiggyem, engem is érint. Emlékszem, hogy a labor leletemmel sírtam a kocsiban, miután megkaptam. Cseppet sem volt jó, sőt én már az IR utáni állapotban voltam, amikor kiderült. A reggeli mindennapi beiktatása volt talán a legnehezebb nekem. Hogy oldottam meg? Ha kell, akkor kell alapon nekiálltam, és megszoktam. Ma már automatikusan leülök reggelizni reggel 8-ig.
(4.) Hogyan változott meg az inzulinrezisztens életviteled, miután megszülettek a gyermekeid?
A gyerekek születése nem nagyon befolyásolta. A terhességek előtt is tartottam, a terhességek alatt szinte 100%-osan csináltam, hiszen inzulinos cukorbeteg voltam mind a kétszer. A szoptatások idejére picit lazult, most pedig ismét előtérben van a diéta.
(5.) Mi az a 3 kérdés inzulinrezisztencia területén, amivel a leggyakrabban megtalálnak Téged a hozzád fordulók?
1., soha nem ehetek többet krémest/tortát/fehér kenyeret?? Ez általános, ez szinte minden újonnan diagnosztizált szájából elhangzik.
2., Meddig kell diétázni?
3., Le fogok fogyni ettől?
Ezek a kérdések fordulnak elő a leggyakrabbak.
(6.) Mit tanácsolnál azoknak az inzulinrezisztenseknek, akik most tudták meg, hogy mi okozza a problémáikat?
Első és legfontosabb: ne essenek kétségbe!
Második, hogy keressenek szakembert, aki segít nekik a személyre szabott kezelésükben, diétájukban!
Harmadik, hogy ne akarjanak minden diétás tanácsot egyik napról a másikra beépíteni a mindennapjaikba, inkább építsék fel a diétát!
Vágjanak bele az életmódváltásba, mert megéri!
Erről egy nagyon jó cikket is írtam, melyet érdemes elolvasni. [Cikk itt.]
(7.) Van valamilyen időbeosztási praktikád? Hogyan tartod egyensúlyban a családi életed és a munkád?
Alapjában van egy főállásom, dietetikus élelmezésvezető vagyok egy egyházi szociális intézményben. A gyerekeim még picik, 1,5 és 3,5 évesek, jelenleg GYED-en vagyok.
A családommal próbálok sok és minőségi időt tölteni, az első nekem a család. Mellettük dolgozom is annyit, amennyit a gyerekek mellett tudok, nagyon szeretem, amit csinálok. Nem csak tanácsadással foglalkozom, mellette szakmai cikkeket írok, étlapokat tervezek közintézményeknek illetve házhoz szállító cégeknek, egészségnapokra járok szakemberként… Nem könnyű összeegyeztetni, pár hónap kellett, mire minden összecsiszolódott A férjem nagyon toleráns, sokat segít és támogatja a munkámat is, ez nekem sokat jelent! Nagyon élvezem az életem ☺
(8.) Van valami, amiért hálás lehetsz az inzulinrezisztenciának? Olyasmire gondolok, amit nem valósítottál volna meg, ami nélkül sivárabb lenne az életed.
Szakemberként is tudom, hogy a reggeli mennyire fontos, de amíg nem derült ki az IR-em, én sem tartottam minden nap, pláne nem korán. Ez abszolút megváltozott, és sokkal jobban is érzem magamat tőle a nap folyamán, ez mindenképp pozitívum. A munkám terén is sokat hasznosítottam belőle, hisz így, hogy átélem az IR-esek gondjait én is, sok tapasztalatot gyűjtök, és ezt be tudom építeni a munkámba. Ha nem lettem volna IR-es, nem biztos, hogy ez a témakör lenne az egyik szakterületem. Komolyabb rendszer került az életembe, az biztos! És megtanultam teljes kiőrlésű süteményeket is készíteni! <3
Kérdezz Virágtól a következő on-line workshopon! Részletek itt!
KATEGÓRIÁK
TUDÁSANYAGOK
HACSAVECZ BEATRIX
Életmód-rendező
Megéltem az életmódváltás minden nehézségét (étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás, gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb.). Sokkal később döbbentem rá, hogy nem csupán ennyi kell a jólléthez.
Jött a felismerés, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről (saját magamról). Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész addig magamon kívül hittem a helyét.
Mindig is imádtam rendet rakni, folyamatot építeni, átalakítani, élhetőbbé tenni az emberek életét. Azzal, hogy ráláthattam a saját nehézségeimen kereszül másokéra; úgy érzem megtaláltam, amit szívesen csinálok bármikor és bárhol, hiszen az írásaimon keresztül, a receptekkel, a sikertörténetekkel, a workshopokkal és tanfolyamokkal éppen azt a jóllétet viszem házhoz, ami mindenkinek személyes igénye.
Csupán egy picit rásegítek itt-ott :-)
Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.
Virággal azóta dolgozom együtt, amióta kipattant a fejemből, hogy szeretném a kezdő inzulinrezisztensek számára az alap életmód információkat bárhonnan elérhető módon, hitelesen átadni.
A közös munka az első pillanattól kezdve a kölcsönösség alapjain virágzik, amiben öröm együttműködni. Virág olyan lelkesedéssel és lelkiismeretességgel dolgozik minden egyes elé kerülő kérdésen, amitől mindenki jó kezekben érzi magát.
(1.) Elmesélnéd, hogyan jött az ölet, hogy dietetikus legyél? Miért kezdtél ezzel a területtel foglalkozni?
Már egész fiatal koromtól kezdve érdekelt a táplálkozás és az ételkészítés. Még a kezdetekben cukrász szerettem volna lenni, a mai napig nagyon szeretek sütiket és tortákat sütni itthon. Vendéglátó szakközepet és technikumot végeztem, de szerettem volna egy diplomát is. Mivel mindig érdekelt a táplálkozás, adott volt, hogy érdemes lenne ezt a szakot választanom. Nem bántam meg! Mindig volt körülöttem olyan, akinek valami egészségügyi problémája van, melyhez dietoterápia is javasolt lehet, és saját apukámon is láttam, hogy a diéta kialakításához bizony jól jön a szakember segítsége.
(2.) Mi a különbség a dietetikus, a diabetológus, a táplálkozási tanácsadó között?
Sokszor találkozunk ezekkel az elnevezésekkel és a hétköznapi ember számára könnyen összekeverhetőnek tűnnek.
Én még a fent említett körbe bevenném a diabetikus kifejezést is. Ohh, hányszor hívnak minket ezeken a különböző megnevezéseken ☺ . Kaptam már olyan levelet, mely úgy kezdődött, hogy „Kedves diabetikus kisasszony!”
A diabetológus a szakorvos, aki a diabétesszel (szénhidrát anyagcsere- zavarokkal) és a velük kapcsolatos szövődményekkel foglalkozik. A diabetikus szó azokat a termékeket jelzi, melyek diabéteszben szenvedő betegek elfogyaszthatnak. A dietetikus magyarázatára általában a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége weboldalán is megtalálható leírást szoktam használni, mivel ennél jobban nem is tudnám megfogalmazni, ki is a dietetikus:
„A dietetikus a táplálkozástudomány és a dietetika területén szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkező személy, akit a nemzeti kormányzati szervek elismernek. A dietetikus a táplálkozástudományt egészséges és beteg egyének, valamint csoportok élelmezési ellátása, gyógyítása és egészségnevelése céljából alkalmazza. Feladata a betegélelmezésen és közétkeztetésen túl táplálkozási tanácsadás a gyógyítás különböző területein, valamint a táplálkozással és életmóddal összefüggő betegségek megelőzése, vagyis a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozás megismertetése a lakossággal.”
A táplálkozási tanácsadó nem dietetikus. Maga a képzésük is sokkal rövidebb és egyszerűbb, sok esetben csak 6-10 alkalmas. (A dietetikus képzés pl nappali tagozaton 8 félév, és kórházi gyakorlatokkal tarkított)
(3.) Tudom, hogy érintett vagy Te is.
Mi volt a legnagyobb kihívás/nehézség az inzulinrezisztens életmódban számodra? Hogyan oldottad meg?
Az első az volt, hogy elhiggyem, engem is érint. Emlékszem, hogy a labor leletemmel sírtam a kocsiban, miután megkaptam. Cseppet sem volt jó, sőt én már az IR utáni állapotban voltam, amikor kiderült. A reggeli mindennapi beiktatása volt talán a legnehezebb nekem. Hogy oldottam meg? Ha kell, akkor kell alapon nekiálltam, és megszoktam. Ma már automatikusan leülök reggelizni reggel 8-ig.
(4.) Hogyan változott meg az inzulinrezisztens életviteled, miután megszülettek a gyermekeid?
A gyerekek születése nem nagyon befolyásolta. A terhességek előtt is tartottam, a terhességek alatt szinte 100%-osan csináltam, hiszen inzulinos cukorbeteg voltam mind a kétszer. A szoptatások idejére picit lazult, most pedig ismét előtérben van a diéta.
(5.) Mi az a 3 kérdés inzulinrezisztencia területén, amivel a leggyakrabban megtalálnak Téged a hozzád fordulók?
1., soha nem ehetek többet krémest/tortát/fehér kenyeret?? Ez általános, ez szinte minden újonnan diagnosztizált szájából elhangzik.
2., Meddig kell diétázni?
3., Le fogok fogyni ettől?
Ezek a kérdések fordulnak elő a leggyakrabbak.
(6.) Mit tanácsolnál azoknak az inzulinrezisztenseknek, akik most tudták meg, hogy mi okozza a problémáikat?
Első és legfontosabb: ne essenek kétségbe!
Második, hogy keressenek szakembert, aki segít nekik a személyre szabott kezelésükben, diétájukban!
Harmadik, hogy ne akarjanak minden diétás tanácsot egyik napról a másikra beépíteni a mindennapjaikba, inkább építsék fel a diétát!
Vágjanak bele az életmódváltásba, mert megéri!
Erről egy nagyon jó cikket is írtam, melyet érdemes elolvasni. [Cikk itt.]
(7.) Van valamilyen időbeosztási praktikád? Hogyan tartod egyensúlyban a családi életed és a munkád?
Alapjában van egy főállásom, dietetikus élelmezésvezető vagyok egy egyházi szociális intézményben. A gyerekeim még picik, 1,5 és 3,5 évesek, jelenleg GYED-en vagyok.
A családommal próbálok sok és minőségi időt tölteni, az első nekem a család. Mellettük dolgozom is annyit, amennyit a gyerekek mellett tudok, nagyon szeretem, amit csinálok. Nem csak tanácsadással foglalkozom, mellette szakmai cikkeket írok, étlapokat tervezek közintézményeknek illetve házhoz szállító cégeknek, egészségnapokra járok szakemberként… Nem könnyű összeegyeztetni, pár hónap kellett, mire minden összecsiszolódott A férjem nagyon toleráns, sokat segít és támogatja a munkámat is, ez nekem sokat jelent! Nagyon élvezem az életem ☺
(8.) Van valami, amiért hálás lehetsz az inzulinrezisztenciának? Olyasmire gondolok, amit nem valósítottál volna meg, ami nélkül sivárabb lenne az életed.
Szakemberként is tudom, hogy a reggeli mennyire fontos, de amíg nem derült ki az IR-em, én sem tartottam minden nap, pláne nem korán. Ez abszolút megváltozott, és sokkal jobban is érzem magamat tőle a nap folyamán, ez mindenképp pozitívum. A munkám terén is sokat hasznosítottam belőle, hisz így, hogy átélem az IR-esek gondjait én is, sok tapasztalatot gyűjtök, és ezt be tudom építeni a munkámba. Ha nem lettem volna IR-es, nem biztos, hogy ez a témakör lenne az egyik szakterületem. Komolyabb rendszer került az életembe, az biztos! És megtanultam teljes kiőrlésű süteményeket is készíteni! <3
Kérdezz Virágtól a következő on-line workshopon! Részletek itt!
HACSAVECZ BEATRIX
Életmód-rendező
Megéltem az életmódváltás minden nehézségét – étkezési napló vezetése, szénhidrát számolás, gyors- és lassú szénhidrátok tisztázása, optimális alvásidő meghatározása, rutinok újraértelmezése és kialakítása stb. Sokkal később döbbentem rá, hogy nem csupán ennyi kell a jólléthez. Jött a felismerés, hogy az életmódváltással járó adminisztráció mennyi új információval szolgál az életvezetésemről (saját magamról). Ami utána ragyogó mankóként szolgál a nem egyszer kaotikus mindennapokban. Megtaláltam rajta keresztül azt az állandóságot és biztonságérzetet, amit mindig is kerestem, csak egész addig magamon kívül hittem a helyét. Mindig is imádtam rendet rakni, folyamatot építeni, átalakítani, élhetőbbé tenni az emberek életét. Azzal, hogy ráláthattam a saját nehézségeimen kereszül másokéra; úgy érzem megtaláltam, amit szívesen csinálok bármikor és bárhol, hiszen az írásaimon keresztül, a receptekkel, a sikertörténetekkel, a workshopokkal és tanfolyamokkal éppen azt a jóllétet viszem házhoz, ami mindenkinek személyes igénye.
Csupán egy picit rásegítek itt-ott :-)
Szeretettel várlak a tanfolyamaimon, a csoportomban, mert Neked is tudok segítséget nyújtani.
© Copyright Hacsavecz Beatrix 2016 | inzulinrezisztenseletoromei.hu |
Kapcsolat | Adatvédelem | ÁSZF
Az oldalon található összes szöveges és képi tartalom, illetve információ Hacsavecz Beatrix szellemi terméke,
amely szerzői jogvédelem alatt áll (ld. az 1999. évi LXXVI. törvényt a szerzői jogról). Az oldalon található összes
tartalom után közlése csak Hacsavecz Beatrix írásos engedélyével lehetséges, a forrás megjelölésével.