az életmódváltás titkos összetevője
IR lélek

Az életmódváltás titkos összetevője: tavaszi gardróbrendezés és IR

Hogy függ össze a tavaszi ruhacsere, az inzulinrezisztencia és az életmódváltás?

Az életmódváltást az életünk bármelyik szeleténél kezdhetjük: a minőségi változás kihat majd a többi életterületre is. Az eredményességtől határozottan jobb a hangulatunk, és ez újabb cselekvésre inspirál bennünket, ezzel már bőven megvan az a bizonyos haszon. 🙂

Az életmódváltás folyamatos jobb minőségű életre való törekvést jelent, aminek az első (legnehezebb) lépéseit akkor határoztuk meg ügyesen, ha az amit csinálunk örömet okoz és sikerélményhez juttat bennünket. Egy ilyen első lépés lehet a meglévő javainkról való gondoskodás is:  nyári pihenőre küldjük őket, és amit már nem hordunk esetleg másnak felkínálunk.

A rendezett környezet felszabadítólag hat az elmére is, ez egészen biztos.

Ez a bejegyzés több, mint egy hete állt befejezetlenül a gépemen, nem csupán mert a fókuszban most egy nagy álommegvalósító projekt kapott helyet (lentebb még írok erről) hanem, mert kerestem egy szót, ami jól kifejezi az idei tavaszi ruhacserét számomra. Lupui Iza legfrissebb bejegyzéséből meg is érkezett a várt kifejezés: az egyszerűség.

amint kívül, úgy belül

A tavaszi – őszi ruhacserékkel – amibe a lakástextilek, a táskák is bőven beletartoznak nálam – a ruhásszekrények szisztematikus felülvizsgálatával nem csupán szellősebbé teszem a szekrényeink tartalmát, hanem az egész lakás újjászületik.

Az évek során megtanultam az egyszerűség célszerűségét a magam hasznára fordítani. Iza írta azt a fent említett bejegyzése egyik kommentjében, hogy nem is az egyszerűségre törekszik a minimalizmus útján, hanem az optimális elégre.

Így van ez nálunk is hosszú évek óta a lakásban, a ruházkodásban és az életünk szervezésében is. Csak javasolni tudom bárkinek a saját optimális elég szintjének a meghatározását, mert ettől egy csapásra sok kényszerítő körülmény, sok kötelezettség lehullik az emberről.

Jó rendszerrel a kis helyek is kitágulhatnak

Rengeteg praktikát használok arra, hogy a 25,15m2 – es otthonunk és a hozzá tartozó ‘kihelyezett gardrób’ (a tároló) igazán élhető, szellős és mindkettőnket feltöltő hely legyen.

  • Ilyen például az évszakváltásokkal járó ruhacsere, amikor nem csak a kabátok és a pulcsik kerülnek elpakolásra, hanem a vastag ágytakaró, a szöszmöszös házimamuszom, a vastag télipizsuk, a flanel ágyneműhuzatok, de még a téli bögrekészlet tagjai is nyári álmukat alusszák néhány hónapig.

Az 'optimális elég' teljesen egyéni, ami nekem elég, az Neked talán kevés...vagy épp fordítva.

Mindent tisztán megjavítva teszek el – például a csizmákat dobozolás előtt elviszem a kedvenc cipész nénimhez, hogy amikor ősszel újra előveszem, már éppen csak használni kelljen.

Szeretem azt az érzést, amikor a megszerzett javainkról gondoskodok. Hiszek benne, hogy ez így szép.

önbizalom

Persze előfordul néhány dolog, amiből az a bizonyos ‘optimális elegendő’ egy feneketlen kútnak látszik felénk: az egyik ilyen a cipők területe.

Van néhány cipőm, és az az igazság, hogy amióta együtt élünk A. is egyre bővülő lábbeli-készletekkel rendelkezik. Hirtelen neki is lett téli – nyári – sportolós – mászó – kicsit ünneplős – nagyon ünneplős – munkábajárós – sima kirándulós – és kirándulós magas helyekbe stb… mondhatnám: ebből is látszik mennyiféle tevékenység tölti ki a közös életünket.

Mások meg majd biztos azt mondják, hogy minek nekünk ennyi féle cipő, és persze hova is tesszük a 25m2-en?! Papírdobozokba kerülnek a cipész, újságpapírral való kitömés és tisztítás után, amik pedig a tároló legfelső polcán várják az őszi időt.

Válogatás - kupacolás...

A ruhásszekrény szezonváltásánál: kupacokat képezek.

Alap esetben legalább 3 kupacról volt szó:

  • 1. jövőre hordani fogom,
  • 2. ruhacserére-, ajándékba szánt (ezek a tökéletes állapotú ruhák) és
  • 3. a nem javítható kategória.

Idén egy újabb opcióval bővült a sor: a ‘füvet nyírni jó lesz’ kategóriával (4.), ugyanis hamarosan új terek nyílnak meg előttünk (szó szerint 😀 ): az agglomeráció ajtónyílásába tesszük be a lábunkat egy közel 100m2-es felújítandó ház képében, amihez 922m2 telek, pince és miegymás tartozik, tehát elvileg szükség lehet fűnyírásra már idén nyáron. DE! nem, nem nyírok füvet. Egyszerűen félek a fűnyírótól. Inkább kecskét tarunk majd. Így a ‘füvet nyírni jó lesz’ kategória, csak elnevezésében viseli a tevékenységet. Ebbe a kupacba gyűjtöm ezúttal azokat a darabokat, amik még a felújítás során hasznomra lehetnek.

Ezzel még nem lesz kevesebb ruhám! Hurrá! :-/

vákum tasak

A ruhamennyiségem csökkentésén régen gondolkodom, ezúttal a gondolkodást tettek is követték, így még egy tényező betársult, ami bevallom jelentős hatással bírt a megtartandó ruhakupac méretére, a kupacolással töltött időre, és a ruhatáram frissítésére is. Segítségével egy délelőtt alatt túl voltam kupacoláson, vakuumozáson, dobozoláson, csoportosításon. :-DDD

Igen-igen a lakástextileket és a vakuumozható ruhadarbokat zsákokba hajtogatom és porszívóval kiszippantom a fölösleges levegőt. Rengeteg helyet meg lehet így spórolni. Az így összecsopfadt zsákokat pedig a tároló egyik polcára rakom fel illetve az ágyunk ágyneműtartójának egy részébe.

...és így?

Fontos rendező elvnek tartom, hogy kizárólag olyan ruhadarabokat tartsak meg amiket szeretek. Az elv általánosságban szuper, de annyi minden miatt szerethetek egy ruhadarbot! Például:

  • mert jól áll,
  • vagy mert azt hiszem, hogy jól áll – ez bőven megérne még egy misét! 🙂
  • mert nem látszik, ha megizzadok benne, vagy
  • mert egy pótolhatatlan emléket jelképez számomra, vagy
  • mert egy számomra kedves embertől kaptam…

Az így kitágított szelektálásnak az eredménye eddig lett az, hogy még 15-20 évvel ezelőtti darabok is ott figyeltek a szekrényben (régen igen bő cuccokat hordtam, így a plusz kilókkal együtt is sok ruhám hordható maradt mostanra is) felvettem őket, de valahogy nem éreztem igazán jól magam bennük.

Ráadásul gyakran hosszú perceket álltam a szekrény előtt, hogy összekombináljam az egyes darabokat, amik persze nem nagyon illettek össze csak egy kis erőszak hatására.

A megoldás útjára léptem 🙂 akkor most mégis csökkenni fog?

Hónapokkal ezelőtt Eszter barátnőm mesélte, hogy milyen boldog mert csupán néhány ruhából pompásan tud öltözködni úgy, hogy mindig csinosnak érzi magát. Gondolom elég nyilvánvaló, hogy tudni akartam a titkát.

önbizalom(1)

Azt már tudom miért volt ilyen nehezen kezelhető a ruhatáram: a fő gond az volt, hogy amikor vásároltam (nagyon ritkán, mert semmi örömöm nem leltem benne), akkor mindig azt vettem, ami épp megtetszett színben, anyagban, fazonban.

Gyakran az is előfordult, hogy olyasmit kerestem magamnak, ami máson megtetszett. Így lett a ruhatáram finoman szólva eklektikus (ha A. szavaival élnék: eklektikus = kaotikus.)

Ebből kerestem kiutat, amit meg is találtam és Eszter mintájára én is szakértő segítségét kértem abban, hogyan alakíthatom ki a magam számára elképzelt, kevés darabszámú, ezzel együtt csinos-kényelmes, egymással jól kombinálható ruhatárat.

Mondhatod, hogy micsoda úri-muri hóbortom van! Pedig gazdagon megtérült már most a befektetett pénz és idő.

  • a boltokban nincs mellényúlás, nincs fölöslegesen megvásárolt nadrág, ing, szoknya, amit utána soha nem veszek fel. Tehát egy rakás pénzt spórolok magunknak és nem termelek szemetet azzal, hogy kimaradnak a hibás impulzusvásárlások.
  • drasztikusan lecsökkent a ruháim száma :-DDD Pontosan ezt szerettem volna! Fantasztikus érzés!
  • egy szempillantás alatt döntök üzletek árukészletéről, hiszen pontosan tudom melyik színvilág passzol hozzám, melyik nyakkivágást válasszam, milyen legyen a szoknya szabása. Ez azt is jelenti, hogy pl a Corvin Plázát 20 perc alatt felmérem, és megvásárolom a ruhatáramba illő darabokat. Korábban ez napokig tartott és kínszenvedés volt.
  • mostanra egész nap kényelmesen tudom érezni magam a viselt ruháimban. Nem túl merevek a darabjaim, nem túlzottan sportosak és ami a legfontosabb nincs állandó késztetésem, hogy átöltözzek egy munka utáni találkozóhoz. Ez pedig nagyon jót tesz az ötödik pillérnek. 🙂

Tanulsága a történetemnek, hogy bár sok információ áll rendelkezésünkre az interneten keresztül, szakember igénybevétele személyreszabottá teszi a rendezetlen információkupacot számunkra és sok-sok időt, befektetett energiát megspórol nekünk. Nem beszélve arról, hogy mennyire sokat tud segíteni egy szakértő külső szem a céljaink megvalósításában, vagy az önbizalmunk erősítéséhez. Én például az elmúlt 40 évben úgy tekintettem a lábaimra, mintha csupán két szükséges rossz lenne, ami elvisz kirándulni, bicajozni, munkába. Mostanra pedig büszkén viselem az újdonsült nőies cipőimet, a változás teljes mértékig a konzultáció javára írható.

Ha idáig eljutottál remélem, hogy nem gondolsz Rám úgy, mintha egy rendmániás megmondó valaki lennék! Inkább mondanám, hogy oda vagyok a nyugalomért és a rendezettségért, de az állandó rendrakást pakolászást nem bírom. Ezért ahol lehet egyszerűsítek, mert könnyebb így és miért ne lenne könnyebb és örömtelibb minden egyes napunk? Mindennek megtalálom a helyét, és ha valaminek sincs, az bizony kívül marad.

Inzulinrezisztensként pedig Te is tehetsz a jobb közérzetedért, a jobb hangulatodért.

Szeretettel,

Betti

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tíz − egy =