Mi történt a vizeskulacsunkkal?

Úgy egy hónapja írhattam lelkendezve új szerzeményeimről, az aktív szenes vizes kulacsainkról. Ezt ide kattintva olvashatod. Igazán boldognak voltam mondható, mert végre függetlenítettem magam a gigantikus méretű ásványvizes palackok cipelésétől és nem termeltünk fölöslegesen műanyag hulladékot. Gyorsan a szüleimet is megajándékoztam eggyel-eggyel, ha utaznak-bicajoznak maximális komforttal tehessék azt.

Az első boldogságot picit beárnyékolta, hogy az én kék kulcsom hamar elkezdett ereszteni némi vizet a nyakánál, aztán egyre többet. Majd, amikor tarthatatlanná vált a helyzet kicseréltem – erről írtam korábban.

Közös életünk a palackokkal (fekete és új kék) nagy megelégedettségben telt néhány hétig, amikor is Férj szólt, hogy ő bizony nem szeretné tovább használni a palackját, mert az én első palackomhoz hasonlóan, az övé is ereszt egy picit a nyakánál és ez az ő elektromos kütyükkel teli táskájában nem javítja a kütyük élethez való viszonyát.

Éppen eddigre döbbentem rá én pedig arra, hogy a vízszűrős kupakon való vízátszipkázás nekem bizony nem kényelmes. Próbáltam erős nyomással segíteni a műveletet, de még így is a megszokotthoz képest lassan jutottam vízhez. Elismerem, talán nem hétköznapi, hogy valaki fél liter vizet egy húzásra megiszik, nálam gyakran előfordul. Igazából ezért is nincs gondom a napi 2 – 2,5 l víz elfogyasztásával, mert ebből a szempontból az 5 “pohár” víz mindössze.

Arra is rá kellett ébrednem (Mik derülnek ki egy ilyen egyszerű dolognál, mint vízivás?!), hogy korábban bármikor volt ilyesfajta kupak a vizespalackokon én azokat egyáltalán nem használtam, hanem lecsavartam a kupakot és az üveg száján keresztül a szokásos nagy kortyokkal oltottam szomjomat.

Szeretném ismét élvezni a szűrt víz és a kis palack előnyeit, de egyelőre ötletem sincs, hogy mi lehet a megoldás…

Betti