Mindfulness-el a stressz ellen

[su_spacer][su_heading size=”20″ margin=”30″]Három dologról írok ebben a bejegyzésben. 1. Hogy miért fontos egy inzulinrezisztensnek a stressz kérdésével foglalkoznia? 2.  Hogy megtaláltam a saját stresszmentesítő eszközeim határát és 3.  Hogy miben ‘is’ más a mindfulness a tapsztalataim szerint?[/su_heading]

[su_spacer]Miért is fontos számomra a stressz kérdésével foglalkozni?

Az inzulinrezisztencia diagnosztizálásánál, az endodoki és a dietetikus (jó esetben) elmondják, hogy mire kell figyelni, mi az ami javítja illetve rontja a sejtek inzulin érzékenységét. A stressz a ‘rontja’ csapatában játszik. Ha tudni szeretnéd mire kell figyelnünk, készítettem egy infografikát ezzel kapcsolatban, amit ebben a facebook posztomban meg is osztottam.

A másik kellemetlenség, hogy amikor stresszes helyzetbe kerülök kisebb-nagyobb mértékben elkezdek izzadni, ami nagyon zavar és mivel nagyon zavar még inkább izzadok. Nem egy alkalommal előfordult, hogy reggel eleve bekészítettem a táskámba egy tartalék felsőt és teljes tisztasági szettet – minden eshetőségre felkészülve.

Szerencsére nem jellemző, hogy annyira elöntene a düh, hogy alig jön ki hang torkomom – kivéve ma reggel, amikor 5.50-kor egy földmunkákat végző cég óriási autója beszorulva érezte magát a mi pici egyirányú utcánkba, és nyomta a hajókürtnek megfelelő hangú dudát, mert addig ért a sofőr esze a megoldásban. 6 óra egy-két perckor hívtam fel a fent említett céget (reméltem felébresztem az illetőt, akinél a megadott telefon kicsöng ;-)) dühtől elfúló hanggal az igen balfék módon megtervezett útvonal miatt, ugyan szóljon már valaki a kivételes értelmű sofőrnek, hogy nem lesz megoldás a hajnali dudábakönyöklés jelen helyzetére.

[su_spacer]Eszközeim határait feszegettem volna…

Évek óta gyakorlom a meditáció különböző típusait, de elérkezett egy pont néhány hónappal ezelőtt, amikor már nem megnyugvást adott, hanem egyre feszültebb lettem tőle. Sajnos ugyanígy jártam a festéssel, rajzolással is. Befeszültem, száguldoztak a gondolataim, az érzelmeim a gyakorlatok közben, és alig vártam, hogy vége legyen annak, amit csinálok. A két tevékenység elvesztése közül talán az alkotást bántam inkább, de nem igazán tudtam merre is van az előre.

A mindfulness a Headspace mobil alkalmazás formájában köszöntött be hozzám. Hamar azt vettem észre, hogy végre ismét van 10 perc a napom során, amikor távol maradnak a zakatoló gondolatok és az önmarcangoló érzelmek.

Karácsonyra annyira beleszerettem a tapasztalások nyújtotta élményeimbe, hogy meg akartam tanulni a módszert teljes egészében. Egy ilyen tanfolyam lett végül a karácsonyi ajándékom a férjemtől. 🙂 Mostanra pedig már a tanfolyam felénél járok. 😀

[su_spacer]Miben is ‘más’ a mindfulness?

• Megengedő – arra kondicionál, hogy elfogadjam azt, ami van. Amit érzek, amit gondolok. Egy olyan embernek, mint nekem – aki az állandó tökéletesítésre törekszik minden szinten – egy wellnessel felér, a lehetőség, hogy valami éppen úgy van jól, ahogy van.
• Elfogadó – minden alkalommal elhangzik a gyakorlás során, hogy a feladatot nem tudom elrontani. Ez egyszerre felszabadító, egyszerre nehéz.
• Gyakorlatorientált – kevés dumcsi, sok gyakorlás pontosan azért, hogy mindenki maga tapasztalja meg az eredményeit.
• Saját tapasztalatra épülő – van egy un. tanuláspiramis, ami azt mondja, ha valamit olvasol, ha valamit tanulsz, ha valamit tanítasz, és ha valamit csinálsz, a maradandó és később felhasználható tudásban ég és föld a különbség.
• Kedves és határozott – a kedvesség ömnagunk felé nagyon fontos, ezekben a gyakorlatokban méginkább megtapasztalom ezt testközelből.
• Nem célja a relaxácó, de lehet mellékterméke.
• Önfegyelemre tanít szelíden – rengeteget tanultam arról, hogyan lehetek jobb, ügyesebb, az idejét jobban beosztó ember és ezeket mindig igyekeztem is megtapasztalni, hogy tudjam, mi az, ami valóban jól működik. – Erre a tudásomra támaszkodom, amikor nektek időszervezésről vagy önszervezésről írok. – De bármilyen tanulás vagy változtatási szándékom is volt, mindig az önfegyelem volt az, ami nélkül ezeket nem lehetett volna megvalósítani. Eddig, ha önfegyelemről volt szó, kevés esetben kaptak teret a szelíd megoldások. Márpedig az önfegyelem elsajátítása nem egy drasztikus módszer eredménye lesz, hanem az önmagunk felé tanúsított kedves, kitartó szelídségé. Gondolnád, hogy éppen ez a célbaérés kulcsa? Nálam bejött. 🙂

Remélem hasznos volt számodra ez a bejegyzésem is!

Szeretettel,

Betti