Az inzulinrezisztencia kézbentartásában sokan vannak a segítségünkre. Az orvosaink (már ha megvan a megfelelő), a dietetikusunk, az edzőnk, a sorstársaink, a családunk, a barátaink… Mégis a legnagyobb feladat ránk hárul, az információk beépítésével, és a kíméletlenül őszinte önvizsgálattal. Annyira könnyű másoknak megmondani, hogy mit csináljanak, hogyan gondolkodjanak, hogyan éljenek! Az inzulinrezisztens életmóddal a fókusz átkerül másokról saját magunkra (Ennek praktikussága kimondhatatlanul nagy, hiszen kizárólag saját magunk felett van hatalmunk. A saját tetteinkért mi vagyunk a felelősek, míg a másokét ritkán van lehetőségünk befolyásolni, hogy a tágabb környezetet ne is említsem, amire aztán végépp minimális ráhatással bírunk.), és bizony gyakran igen nehéz szembesülni a tetteink eredményével: hogy elszúrtunk valamit, vagy éppen gyengék…